Vannak rajtam kívül olyanok, akik teljesen feladták a társkeresést, és már nem is tekintik embernek a nőket?

Senki sem erőlted rád semmit, mert senkit nem érdekel, mit csinálsz.

Emlékezni sem fog rád senki, nemhogy hősként, de amúgy sem. De ezt te is tudod, ezért kérdezed itt meg mindig újra és újra ugyanazt, mert addig is kapsz egy minimális figyelmet.

Nem érdemes őket embernek tekinteni, mert ezek csak ösztönlények, az állatok szintjén élnek és gondolkodnak.

Ha érzed hogy lesz.rnak téged, érdemes mégjobban lesz.rni őket. Át kell nézni rajtuk, mint valami beszélő állatokon. Amúgy is undorítóak

A második félmondatot nem is értem. Nem tekinted embernek a nőket? Na mindegy.

Én nők között nőttem fel, tudom, hogy kb milyen nehézségekkel szembesülnek általában az életben, társkeresésben.

Ennek ellenére én is feladtam a társkeresést. Nem tudok megfelelni az elvárásoknak, csúnya vagyok és introvertált.

21F

"Tehát akkor azért adták-vették őket régen, mert ösztönlények?"

Pontosan, réges-régen még a helyükön kezelték az ösztönlényeket, megvonva tőlük az önrendelkezést. Mióta fordult a világ, láthatjuk milyen gyalázatos ereménye van az önrendelkezésüknek.

Egy olyan világ az eredménye, amelyben már nem is érdemes társat keresni, mert a női ösztönök vezérelte társadalomban már nincs alapja a hosszútávú kapcsolatnak.

Illetve csak ott ahol férfi teljes mértékben megfelel a nők ösztönei felől támasztott követelményeknek.

Az meg ritka mint a fehér holló.

"Az meg ritka mint a fehér holló."

A férfiak nagy része valahogy még is talál barátnőt.

Az én környezetemben olyan férfiak vannak párkapcsolatban, házasságban akik egész alacsonyak, vannak kövérek, vannak gyári munkások és persze, van aki jóképű, van aki genetikailag vékony, van aki edz, vannak diplomások, azok közül is van, aki szarul keres (pedagógus, tűzoltó, rendőr), vannak magánvállalkozók, üzletvezetők, de van kukás is.

Tehát minden féle ember, pénztől, külsőtől és végzettségtől eltérően van kapcsolatban.

Mielőtt jönnél a szokásos dumával, hogy ezek még régebbi korban ismerkedtek. 24 vagyok, és akiről írtam, velem egykorúak (barátok,haverok,munkatársak,volt sulis társak), némi szórássál ugye. Szóval 20-27 évesekről beszélünk.

Bár felesleges írtam le szerintem, mivel túl vagyok már néhány incel vitán itt, és az a tapasztalatom, hogy ha empirikus úton próbálom cáfolni az állításaikat, azaz példaként hozok teljesen átlagos, vagy átlag alatti csávókat boldog párkapcsolatban, akkor az történik, hogy egyesével megmagyarázzák, az miért nem átlagos csávó: az magas, az erős, az okos annak van pénze, annak nagy a farka, stb. :D

24F

"De mégis mit lehetne tenni ellenük?"

Hát bizony semmit

Ráadásul azt még én is tudom, hogy amíg "ellenük" próbálsz tenni, addig teljesen kizárt hogy sikered legyen náluk. Az ellenséges hozzáállás bizony visszataszító

Ha nőt akarsz, engedd el ezt az egész gondolatmenetet valamiképpen, mert nem vezet eredményre. Ha tudod persze, én nem vagyok rá képes, de ez az én problémám.

Kérdező, a férfiak mikor válogathattak a nők között?

Mert a régi időkben nehezebb volt ismerkedni. Ha jól gondolom, az apa volt az, aki eldöntötte, hogy kihez megy feleségül a lány, és nyilván a legtekintélyesebb kérőhöz adta.

Aki egy közönséges jobbágy fia volt, az talán egy senki maradt. Vagy kapott egy olyan ronda nőt, aki a kutyának se kellett.

Ma nem így van. Előfordulhat, hogy egy jómódú családból származó lány beleszeret egy szegény családból származó pasiba. Szóval ma könnyebb ismerkedni. Nem tudom mit sír a szád.

24F