Csak olyan nő szűz (szexuálisan) 20 év felett, aki vallásos/aszexuális/csúnya/kövér? Más opció nincs...?

Én úgy látom, hogy nagyon sok embernek, főleg a nőknek, magánál a szüzesség elvesztésénél sokkal fontosabb az, hogy kivel vesztik el a szüzességüket. És 1) azzal kapcsolatban, hogy sikerül-e megfelelő partnert találni, nagyon sok múlik a szerencsén, 2) sajnos az az általános tapasztalatom, hogy a fiúk a tizenéveikben, illetve a kora húszas éveikben komolytalanok egy kapcsolathoz, így eleve kevesebb a lehetőség, 3) van egy csomó olyan körülmény, ami megnehezítheti a pártalálást.

A kisvárosi válaszolóval egyébként nagyon tudok azonosulni, én is kisvárosi gimibe jártam, ahol a srácok között az volt a legizgalmasabb beszédtéma, hogy ki hogy részegedett le a hétvégén, a lányokról pedig nagyon megalázóan beszéltek, szerintem nincsenek az egekben az elvárásaim, ha azt mondom, hogy nekem ez nem kellett. :D Ezt követően olyan egyetemi szakra jártam, ahol kb. 90% lány volt, a srácokról pedig, akikkel jóban voltam, rendre kiderült, hogy melegek. Egyébként nem is bánom, mert egyetemen pl. a srácok, akiket kollégiumból ismertem, még eléggé komolytalanok voltak, illetve végig koliban laktam, és nem tudtam volna magam elengedni egy olyan helyzetben, hogy csak arra a 2 órára vagyunk egyedül, amíg a szobatársam suliban van, de gyakorlatilag bármikor benyithat, ha véletlen pl. otthonfelejtett volna valamit, úgyhogy valószínűleg nem ez az időszak lett volna a fénykorom. :D Egyébként szinte mindig voltak baráti köreim, igyekeztem másokkal barátságos lenni, kitenni a lábamat otthonról, de ott (eddig) nem találtam olyan embert, aki megfogott volna. Egy távkapcsolatom volt, amiben történtek szexuális dolgok, de az is eléggé véletlenszerűen alakult ki, és 20 éves korom után.

Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy szegény én, meg hogy hibáztassuk a körülményeinket, hanem hogy van olyan is, hogy nem talál rád a szerelem a gimiben/egyetemen/énekkarban/túraklubban, hanem egy kicsit több erőfeszítést kell tenni bele, és ez egy természetes dolog. Bennem pl. ebben az időszakban nem volt olyan erős az igény a párkapcsolatra, és nem volt annyi szabadidőm, illetve nem ítéltem olyan jónak a lakhatási helyzetemet, hogy minden áron tenni akarjak érte.

#22 Aha, és te a gimi minden egyes diákjáról tudod, hogy mikor vesztette el a szüzességét. Nyilván felmérést is készítettél közöttük és mindegyikük őszintén bevallotta neked. Sőt, a suli aulájába belépve egy hatalmas kiírás fogad, hogy "Ez egy elit suli, ide nem járnak szüzek"

Az igen, öcsém! Mikor én gimis voltam, még az osztálytársaim 90%-áról sem tudtam, hogy melyik szűz és melyik nem az - nemhogy az iskola többi ötszáz diákjáról - mivel őszintén szólva nem azzal foglalkoztam, hogy kikérdeztem őket a szexuális életükről.

#23: Kezd ez az egész beszélgetés átmenni olyanba, mint valami gagyi vígjáték...

Először jött az, hogy én nem beszélhettem azokkal, akikkel beszéltem, mert csak. Nem derült ki, hogy miért, csak szimplán valakinek nem volt kényelmes, hogy más emberek, más dolgokról beszélnek, mint ő. Szerinte valószínűleg nem létezik a világon semmi, amiről ő nem beszél...

Aztán jött az, hogy biztos valami gagyi iskoláról van szó, mert ha valami számotokra nem kényelmes, akkor biztos aluliskolázott vagy ilyesmi. Kiderült, hogy mégsem egy gagyi iskoláról van szó...

Erre most jön az, hogy jajj, hát milyen már, hogy elit suli és én nem beszélhettem a suli összes diákjával...

Öhm... Te elolvastad egyáltalán, hogy mire válaszolsz? Képes felfogni az agyad, vagy egyszerűen idehánysz valami butaságot, amikor valami nem tetszik? Hogy minimális értelme legyen a kérdésednek: BEMÁSOLNÁD, HOL ÍRTAM AZ EGÉSZ ISKOLÁRÓL? Az osztályomról írtam ám. Meg azon kívül jó pár emberről. EGY SZÓVAL SEM ÍRTAM AZ EGÉSZ ISKOLÁT.

"Mikor én gimis voltam, még az osztálytársaim 90%-áról sem tudtam, hogy melyik szűz és melyik nem az - nemhogy az iskola többi ötszáz diákjáról - mivel őszintén szólva nem azzal foglalkoztam, hogy kikérdeztem őket a szexuális életükről."

Meg valószínűleg van még legalább 100 dolog, amiről nem tudtál, mert nem foglalkoztál vele, de én tudom. Meg 100 olyan dolog is van, amiről én nem tudok, mert nem foglalkoztam vele, de te tudod.

És itt merül fel még egy óriási kérdés: Miután ÖNKÉNT bevallottad, hogy fogalmad sincs a témáról... MÉGIS MIÉRT VÁLASZOLTÁL A KÉRDÉSRE? :D

Kezdem érteni, hogy ilyen jellegű közösség miért nincs sehol, mondjuk facebookon. Olyan szintű válaszok jönnek, amit érthető okokkal arccal nem nagyon mernének felvállalni az emberek.

Jaj már. 20 voltam mikor elvesztettem. Csúnya se vagyok, sokan udvaroltak, Sokan ismertek, rengeteget buliztam. Nem voltam szürke egér. Szimplán vártam a szerelmet és nem akartam csak valakivel lefeküdni hogy túllegyek rajta (főleg szerintem önbizalom miatt)

Azóta eltelt egy év, azóta is azzal vagyok akivel elveszítettem. Bár előtte sokszor gondolkodtam az elszalasztott “kalandokon” de ha tehetném, ugyanígy csinálnám

Saját (budapesti, egyetemista) ismeretségi körökből kiindulva a válasz kb igen. Még a pszichés problémákat hozzávenném.

Nyilván van kivétel, de az átlag azért 20 éves korára bőven nem szűz. Én 18 évesen veszítettem el, és már ez elég későinek számított.

Megerősítem a kisvárosi csaj álláspontját. Vidéken értelmiségi lánynak szinte lehetetlen hozzá illő fiúval összejönni. Nagyon nagy szerencse kell hozzá. Egy kisvárosban tényleg mindenki ismer mindenkit a saját korosztályában. Nincs nagyon meglepetés. Aki 20 évesen nem akar lebabázni, nem megy bele olyan kapcsolatba, ami nem kielégítő, ennyi az egész.

Az egyik rokonom is szívott ezzel. Jól nézett ki, de nem volt egy harsány személyiség. Vidéken iszony gáz formák nyomultak rá. Egyetemen Bp-n nőtöbbletes szakon, alig volt esélye. Az a korosztály nem stabil kapcsolatot akart, hanem lukvadászatot.

Kiköltözött külföldre, megtalálta a szerelmet. Lett család, miegymás. Aztán 11 év után elváltak. Szóval nem egyszerű.

Én voltam a 25-ös válaszoló. Kisvárosból jőve megyeszékhelyen tanultam. Ahogy említettem sokan ismertek, sok körben mozogtam. Mindig igyekeztem nem harsány, jó ember maradni, ezáltal nem is voltam megosztó. Mégse jött össze senkivel. Ahogy visszagondolok a gimire, egy említésre se való fiú nem akadt, vagy nagyon proli volt vagy nekem nem tetszettek. Pedig nem mozogtam “proli” társaságokban. Az osztályom javarésze lány volt, az egyetemen is lány szakra jártam. Sok fiút ismertem, de nem próbálkoztak nálam.

A páromat végül tinderen találtam meg. Szóval azt gondolom baromi nagy szerencse kell hogy valakivel gimiből így összetalálkozz...tizenegyedikben csókolóztam először, és a végzős évben ismerkedtem a legtöbbet (ahogy ballagtunk, fesztiválok, nyár...)

Sokat dob a külső is latba, nem voltam vonzó a végzős évem előtt.

Mégse jött össze

Egyébként rengeteg lánybarátom van, akinek azóta sincs senkije