Mi volt eddig a legfájóbb “ghosting” szàmotokra?

#42

Mert mit kéne csinálni?

Az a csaj, akit én "ghostingoltam" naponta írt és nem tudtam vele mit kezdeni.

Ha válaszolok neki, akkor rögtön jön a válasza, hosszú sorok, amit végig kell olvassak és értelmezzek. Aztán válaszolok, hogy MEGINT jöjjön egy hosszú válasz, ami egyáltalán nem érdekel és csak megy az időm vele. És ez egésznap. Ez így kb. napi 1,5-2 óra olvasgatása olyan dolognak, ami nem érdekel és csak fáraszt.

Ha megmondom, hogy bocs, de nekem nem tetszik és nem szeretnék vele beszélgetni, akkor megbántom, én vagyok az arrogáns paraszt, hogy hogy gondolhattam egyáltalán, hogy tetszek neki és egyébként is bunkó vagyok.

Ha meg nem válaszolok neki, akkor egy időután elhal a beszélgetés. 1-2 hónapig még talán írogat... de remélhetőleg 4-5 hónap után megunja, hogy nem válaszolok soha. Nálam így volt.

Sajnálom, hogy gusztustalan, de mi a sz@rért pazarolnám az időmet olyan emberre, aki nem érdekel és képtelen arra, hogy ezt felismerje rajtam.

Utolsó!

Te nem is érdemled meg a normális kommunikációt... Meg úgy általában egy értelmes, rendes nőt sem. Szánalmasan silány értékrendet képviselsz.

Nekem ez a story: 18 voltam, élőben ismerkedtem meg egy fesztiválon egy sráccal. Hetekig randizgattunk, habár éreztem hogy valami nem kóser vele (lazán kezdeményez verekedést, lógós, nem törődöm az életében, munkájában) de jól nézett ki, én meg örültem. 80km-re laktunk egymástól, bevágta hogy neki csak akkor éri meg eljönni, ha itt aludhat. Nagy nehezen, de belementem. Akkoriban én még szűz voltam, de nem közöltem előre. Persze rámmászott, visszautasítottam, mert mondtam hogy még nekem nem volt senkim. A válasz "jaa" majd kiment az erkélyre beszélgetni egy haverjával.

Másnap elköszönt, még meg is írta hogy nagyon jól érezte magát, majd egyszerűen felszívódott, soha nem keresett utána

Mondanom se kell, bazi rosszul esett