Mi volt eddig a legfájóbb “ghosting” szàmotokra?

Fájni egyik sem fájt, de talán az, amikor életemben először éreztem azt online, hogy valaki kezd érdekelni, mert tényleg volt összhang és baromi jól eldumáltunk már az elejétől (nem igazán tud senki megmozgatni online, nekem személytelen, ő volt az első aki már online is érdekelt, ami nálam nagy szó) aztán egyszer már nem válaszolt.

Ami igazából csak azért esett rosszul, mert úgy éreztem baromi jól kijövünk és ha más nem egy laza haveri kapcsolat lehet belőle.

Na hát erről ennyit.

Fájni ritkán fáj, az egynapos beszélgetéseket nem is igazán számítom. Régebben volt, hogy rosszul esett, meg lekezelőnek éreztem a szarabb kifogásokat.

Meg egyszer valami haragfélét, amikor az egyik ilyen személynél kiderült, hogy akkor amikor a beszélgetés történt, talán lehetett volna több is belőle. Csak pont akkor és ott történt egy sor olyan körülmény, ami - nem önhibából - a beszélgetést végét jelentette. Ennyit a szerencséről, ami mindig az élet egyik fő mozgatórugója lesz.