Csak én látom azt, hogy régen minden jobb volt?

Ja, a #9 saját magáról beszélt, ami biztos úgy van ahogy írta.

Engem meg mindenki lepontozott pedig én össztársadalmi szinten írtam, ami nem összetéveszthető a saját élettel!

A kettőt nem kellene egy kalap alá venni!

#4 vagyok.

9) vagyok.

Nem csak saját magamról beszéltem. Rendszeresen ezt látom magam körül: sikertelen emberek nosztalgiáznak egy elképzelt/megszépített múlton. Hatalmas csúsztatásokkal és vélt életigazságokkal.

A kérdező is össze-vissza beszél: nem világos, hogy gyerekkori kapcsolatokról nosztalgiázik (vagyis NEM párkapcsolat), ahol persze hogy nem voltak 'elvárások', vagy régebbi párkapcsolatokról ("A legőszintébb dolog volt akkor beleszeretni valakibe"), ahol viszont de, mindig is számított, hogy a másik pl okos-e, vagy lehet-e vele jövőt alapozni. Ha önkényesen keverjük a kettőt, akkor tiniszerelemről beszélünk, mikor még fogalmunk nem volt a dolgokról, csak odavoltunk valakiért - senki nem gondolhatja komolyan, hogy annak felnőtt fejjel bármi értelme lenne, pláne nem az a tanulság, hogy jobb volt az úgy, mint ma, felnőttként reális összeférhetőségre és jövőképre alapozni...

Na ez a bajom az ilyen nosztalgikus sirámokkal.

9! Tehát te abból indulsz ki, hogy mivel neked komoly pszichológiai gondjaid voltak, amikből kinőttél "durva szorongással küzdöttem gyerekkoromban" ezért mindenki, akinek normális gyerekkora volt, az egy sikertelen ember?

Mert látod nem így van te egy durván személyes ok miatt nem tudsz azonosulni a "gyerekkor nosztalgiával"

Hát ilyen az élet, fel kell nőni:)

Addig könnyű, míg aládtolnak mindent, de aztán te keresed a pénzed és elég jogos igény, hogy ne neked kelljen pl a párod eltartani/ csak a te fizetésedből gyereket nevelni.

A gyerekek álomvilágban élnek, naívak, ennyi.

Azt is át kell élni, de nem szabad beleragadni.

15! Karikíroztam a buta gondolkodásodat, ennyi, de látom nem ment át...

Csak azt értsd meg, hogy normális ember, akinek nincsenek komoly gondjai természetesen örömmel meg boldogsággal gondol a gyerekkorára, az, hogy neked szar volt még nem jelenti at, hogy mindenki egy sikertelen ember, aki visszavágyik abba a korba, ezt kéne megértened. Nyilván, akik csórók voltak, meg rossz családban nőtt fel, annak a felnőttkor nyűge is egy élmény, mert nem tudja, hogy mit vesztett.

17! Figyelj inkább az ő butaságáról kéne beszélni nem gondolod?

ezt írta: "durva szorongással küzdöttem egész gyerekkoromban"-ezek után, hogy gondolja bárki, hogy neki jó véleménye lesz a saját gyerekkoráról? még írja is, hogy "személy szerint sosem tudok azonosulni a gyerekkor-nosztalgiával"-ez eddig érthető volna, szar gyerekkora volna, van ez így sajnos, de

Viszont azt hiszi, hogy: "azok keseregnek ezen, akik sikertelen felnőtté váltak és inkább a kort/körülményeket/mai világot akarják okolni érte a saját döntéseik vagy inkompetenciájuk helyett."

Most mutass nekem EGY jó családból származó felnőttet, akinek ne hiányozna a gyerekkori gondtalanság, meg az, hogy sose voltál egyedül.

azt írta, hogy ,,rendszeresen látom magam körül"--> rendszeresen, az NEM azt jelenti, hogy MINDENKI, illetve, hogy maga körül, ergo szintén NEM mindenkire vonatkozik, csak neki ez a tapasztalata.

,,ezért mindenki, akinek normális gyerekkora volt, az egy sikertelen ember?" --> ilyet pedig szintén nem állított, csak te költötted hozzá

19! Én meg rendszeresen látom magam körül, hogy az emberek 90%-ának, boldog gyerekkori emlékei vannak, és vágyik vissza abba a korba, amikor a legboldogabb élete volt. ez a lényeg: "Most mutass nekem EGY jó családból származó felnőttet, akinek ne hiányozna a gyerekkori gondtalanság, meg az, hogy sose voltál egyedül."

Szóval egyezünk meg a 9-es ostobaságot beszél és egy lelkileg sérült gyerekkora volt, mi abnormális és ebből von le hibás és buta következtetéseket másokra.