Csak én látom azt, hogy régen minden jobb volt?

Gyerekként azért mások a prioritások. Engem sem érdekelt 15 évesen, hogy az akkori pasim mindenből megbukott és iskolakerülő volt, mert szerelmes voltam és hülye. Most nem jönnék össze egy vesztes munkakerülővel, mert más az értékrendem és vannak céljaim.

17 évesen is volt egy szintén hasonló kaliberű 20 éves pasim, aztán kiszórakoztam magam és társat kerestem. Olyat, akivel leélném az életem.

22 évesen ismertem meg a férjem és szöges ellentéte az akkori pasijaimnak.

Akkor voltam először igazán szerelmes és ahhoz, hogy össze is házasodjak vele fontos volt, hogy azonosak legyenek a céljaink, hasonló a mentalitásunk és EGYÜTT építsük az életünket. Olyannal nem élnék együtt aki visszatart bármilyen téren.

Szóval nem, nem volt régen minden jobb. Csak az ember felnő, magát kell eltartania, le kell válni a szülőkről, új életet kezdeni és nem a buli a legfontosabb, a "majdleszvalahogy" életmódot pedig el kell engedni.

Amilyen a világ olyanok az emberek is. Lehet hogy hülyeségnek hangzik de egy ilyen kimért, számító világban az emberek is hozzáidomulnak a körülményekhez.

Ha nem tetszik akkor kezdj egy kultúrális forradalmat hogy és győzz meg mindenkit hogy az érzelmek fontosak. Amúgy egyetértek veled, én sem tudok azonosulni a jelenlegi korszellemmel.

A baj ott van, hogy mindent bele akarnak erőltetni EGY párkapcsolatba! Tehát nézzél ki jól, keress jól, legyél jó az ágyban, legyél jó lelki társ, akard ugyanazt stb. ez így nem megy! Aztán csodálkozunk, hogy sok a sikertelen ember vagy a boldogtalan pár. Én ilyen szempontból támogatnám a nyitott kapcsolatokat, oké legyen egy párod, akivel együtt élsz, de mellette lehessen valaki, akivel jó a szex vagy jól el lehet lenni és érezni magadat stb.

Így mindenkinek jobb lenne, ha egyszerre lenne 3-4 lazább-szorosabb viszonyod más ellenkező neműekkel.