Lányok, az előny, vagy hátrány, ha a férfi csak veled (és a majdani gyerekeitekkel) foglalkozik, de senki mással? Tehát pl. az unokatesódat nem fogja Pestre fuvarozni, és a szomszédnak sem vág fát?

Nálam előny, vagyis inkább alap dolog hogy nem fuvaroztatjuk egymás unokatesóját ide-oda....

Nem is értem ezt hogy gondolta a párod.

Vagy tudod, kérdező, vannak emberek, akik 5-10e forint baromi sok pénz. Nem olyan sok a nyugdíj ám, és egy idős embernek lehet, annak a fele/háromnegyede elmegy gyógyszerre. Lehet, a gyerekei letojják, vagy nekik sincs pénzük többre, mert gyerekük van/hitelük van/alacsony a fizetésük, és nekik is élni kell valamiből/önző dögök/bármi. Semmit nem tudsz róluk, az életükről, de már ítélkezel, hogy előadja a nyüszítő kutyát.

Örülj, mint majom a farkának, hogy olyan jó helyzetben vagy, hogy neked semmi problémát nem okoz ennyi plusz pénz kiadása, és nem tudod, mi az a szegénység, vagy amikor választanod kell a kaja és a fűtés között. Szerencsés vagy.

Tudod, kinek kellene egy ilyen empátia nélküli, önző lény, mint te, aki mindenkiről elsőre a rosszat feltételezi.

35:

1., ha látom a KÖRNYEZETEMBEN, hogy valakinek segítségre van szüksége, akkor szoktam segíteni, igen. Ha lenne a szomszédomban egy idős bácsi, akinek szüksége van rá, ha ő jóindulatú velem, mennék segíteni.

2. Nem kell segíteni, ha nem akar. Ok. SZíve joga annak segíteni, akinek akar (nekem is szívem joga olyan szempontok alapján barátokat és párt választani, amilyenek alapján akarok.) De ilyen hányinger, gusztustalan empátiamentes módon beszélni egy emberről, akiről semmit nem tud, rettenetesen taszító. Az, hogy bele sem gondol abba, hogy vannak olyanok, akiknek NINCS MÁS VÁLASZTÁSA, mint magának vágni a fát idősen is, az nem vall éppen jó jellemre. Egy ilyen emberről azt sem tudnám elhinni, hogy velem jól bánna, mert soha nem lenne képes belegondolni abba, hogy én hogyan érzek, milyen helyzetben vagyok, stb. Csak ha flottul beleillek a kis világképébe, ahol mindenkinek elég pénze van arra, hogy soha senkinek a segítségére ne szoruljon.

#32 vagyok

Miért lettem lepontozva? Komolyan van ahol normális dolognak számít, hogy az új párommal taxiztassam a fél pereputtyom plázázni meg ide-oda?? :DDD

#37! Nyugi, én is le vagyok. Mert nem várom el, hogy az én férjem legyen rögtön az összes nőrokonom férje is egyben😉 Kezdem érteni, hogy miért nem akarnak a férfiak házasodni.

Azért megnézném ezeket a nagyon empatikus nőket a valóságban biztos szuper, programnak találják, amikor van a párjukkal heti egy szabadnapjuk, amit véletlen se töltenek kettesben, pihenni se pihenhet a pasi, mert folyton épp valamelyik rokonnak ugrál.

#38

Na igen. Mi pl. dolgozunk egész héten teljes munkaidőben, örülünk ha végre együtt tudunk lenni.

Azt nem írtam, de természetesen besegítünk a rokonoknak, pl. nagypapámhoz volt hogy "rendeltünk" egy kertész brigádot hogy hozzák neki rendbe az udvart, természetesen mi álltunk minden költséget. Szóval nem hagyjuk szrban a rokonokat. De az időnk kevés és számunkra az éri a legtöbbet, többet mint a pénz.

(#37 voltam)

"Azért megnézném ezeket a nagyon empatikus nőket a valóságban biztos szuper, programnak találják, amikor van a párjukkal heti egy szabadnapjuk, amit véletlen se töltenek kettesben, pihenni se pihenhet a pasi, mert folyton épp valamelyik rokonnak ugrál."

Nem értem, miért csak végletekben lehet gondolkozni. Csak a saját, korábbi válaszomat tudom idézni:

"Még mindig vannak fokozatok az éjjel-nappal szívjóságból ugráló szerencsétlen balek és az egészséges emberi kapcsolatokra képtelen, autisztikus szociopata között."

Az én családomban és ismerősi körömben egyáltalán nem heti szintű program az egymás dolgaiban való segítés. Mindenki elsősorban saját magának igyekszik intézni a dolgait, ha segítséget kér (vagy nem kér, de látványosan szüksége lenne rá), az már tényleg a legvégső opció, nem gyakran fordul elő és senki nem is él vissza a másik segítőkészségével. A páromat, az apámat, de még nő létemre engem sem vág földhöz kb. félévente egy alkalommal (pár órás, maximum fél napos fizikai meló) besegíteni egy idősebb rokonnak vagy ismerősnek. Sokszor külön kérés nélkül is csináljuk, mert ismerjük pl. a nagymamámat, akinek eszébe nem jutna segítséget kérni, mert még 70 felett is 30 évesnek érzi magát és képes lenne egyedül pl. fát vágni, hiába futná neki összevágott fára is. A kocsival fuvarozás is úgy működik, hogy nem csinálunk miatta külön köröket, de ha épp ott, ahol vagyunk, vagy egy útba eső helyen van egy ismerős, aki épp abban az időpontban pont oda menne, mint mi, akkor természetesen elvisszük (máskor meg ő minket, ha úgy jön ki a lépés). Azért ez nem egy hatalmas szívesség, még egyáltalán nem az "ugráltatás" kategória, nem telik több időbe és nem fogyaszt több benzint, mintha csak ő/mi mennénk.