Lányok, az előny, vagy hátrány, ha a férfi csak veled (és a majdani gyerekeitekkel) foglalkozik, de senki mással? Tehát pl. az unokatesódat nem fogja Pestre fuvarozni, és a szomszédnak sem vág fát?

"Anyum 10-18 között dolgozott"

ŐŐ mint minden normális ember? Amúgy meg látszik az írásodból, hogy minimális empátia sincs benned, úgyhogy nem kellenél.

Kérdező, azzal nincs is baj, hogy meghúzol határokat. Én is írtam, hogy sosem kérnék ismerkedési szakaszban ilyet a pasitól, hogy vigye az unokatestvéremet bárhova, ahogy ezt én sem tenném meg max. ha nagyon sürgős vészhelyzet van, de nyilván ez egy más helyzet. Mosógépet vásárolni meg főleg nem. Ahogy azzal sincs baj, ha meghúzod a határaidat, kinek, mennyit, mit és hogy segítesz. Én is utálom a lehúzós embereket, akik mindig akkor találnak meg, amikor kell valami, de ha neked kéne, akkor felszívódnak. Az ilyeneket én is elhajtom a fenébe.

De nekem a családom, a barátaim nem lehúzósak. Igen, jönnek segítségért, ha x dolog kell, de én is mehetek hozzájuk, ha nekem van szükségem valamire. Kölcsönösen, egymást segítjük. A párom is segít anyámnak, aki másként segít minket, és én is segítek az ő szüleinek, amikor lehet. Barátokkal ugyanez. Ezt nevezik szociális hálónak. Nyilván az unokatesó mosógépvásárlása SOHA nem fogja felülírni a közös programunkat, ahogy nem lesz olyan sem, hogy egy betonozás miatt eltoljuk a hetekkel, hónapokkal ezelőtt lefoglalt nyaralást, mert ha segítség kell, akkor igazítsák ők hozzánk a munkát. De ha a párom apját hirtelen covid-tesztre kell vinni, mert sürgősen szükség van rá, mert így mehet másnap a tüdőgondozóba, akkor félredobunk mindent és visszük, mert az egészsége fontos mind a kettőnknek. Ha a párom nem így áll hozzá, akkor egyszerűen nem lesz a párom, mert olyan, mintha egy szimpla idegen lenne.

"Sok ismerősöm van, akit elhanyagol a párja, és sok gyerek, akivel az apja nem foglalkozik (na jó, 2 hetente 2 nap)."

Még mindig vannak fokozatok az éjjel-nappal szívjóságból ugráló szerencsétlen balek és az egészséges emberi kapcsolatokra képtelen, autisztikus szociopata között. Szerintem egyik végletre sem vágyik sok nő, de normális embernek nem is okoz gondot határokat szabni és megtalálni az arany középutat.

Hú, akkor lehet, hogy én pszichopata vagyok, de nálam inkább előny lenne. Persze, azért lenne bennem egy kis kétely, hogy azért én, meg a gyerekek még beleférnénk-e, de ez gondolom, még a kapcsolat elején, gyerek nélkül kiderülne.

Amúgy valószínűleg nálam meg azért van így, mert az én családombam egyáltalán nincsenek férfiak. Sose se volt sok, de már azok is kihaltak. Na, most pont ezért a családom minden "férfimunkát" szeretne rálőcsölni minden bekerülő pasira. Természetesen az lesz a szuperhős, aki ugrik. A "mintavej". Na, most én ezt a szerepet meghagyom a lúzer sógoromnak, az én páromat meg nem kell szeretni, csak hagyják békén. Engem választott, nem a mindenes állást.

Hátrány, sőt a leírás alapján taszító is. Mert itt nem arról van szó, hogy hagyod magad kihasználni, hanem a minimális empátia is hiányzik. Az ilyen fokú önzőség nálam kizáró ok. Arról nem is beszélve, hogy sokkal több mindent szűrök le a másik személyiségéről az alapján, hogy hogyan viselkedik a többi emberrel, minthogy engem mennyire ajnároz.

Én nem ezt láttam otthon. Apámra nem szólni kellett, hogy segítsen egy idős bácsinak, hanem ő maga vette észre mindig és ment.

"Ezek szerint vagy árva, vagy szociopata csajjal kellene ismerkednem :)"

Nem. Meg kéne próbálnod emberséget magadra erőltetni így felnőtt, lassan 30 éves fejjel, ha eddig nem tanították meg.