Miért szidják annyira a kétségbeesett fiatal férfiakat, amikor tényleg nehéz az ismerkedés?

Kicsit elszabadultak itt az indulatok, amit sajnálok, mert nem ez volt a kérdés célja.

Hogy a nők nincsenek ma már ráutalva a férfiakra, az tényleg egy jó dolog, mert így szabadabban választhatnak, követhetik a vágyaikat és nincsenek kitéve visszaéléseknek. De ugyanakkor tény, hogy ezzel megnehezül a férfiak dolga, mert a férfiak ab ovo rá vannak utalva a nőkre, mindig. Ugyanis a férfiak erősebben vonzódnak a nőkhöz, jobban alá vannak rendelve a vágyaiknak, mint a nők - ugye a természet szempontjából a férfi fogyóeszköz, a nő pedig a kincs, amiért a férfiaknak küzdeniük kell. Szóval ha a kiszolgáltatottságról beszélünk, akkor úgy teljes a kép, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a férfi alapból ki van szolgáltatva a nőknek. Nőknek nagyon ritka, hogy ne legyen gyerekük, ha csak kifejezetten nem akarják. Férfiaknál nem ritka.

Ezért a férfiaknak folyamatosan újra kell definiálniuk magukat, hogy megfeleljenek a nőknek (a nőknek erre nem lesz szükségük, mert a "biológiai adu" eleve úgyis náluk van, és mindig is náluk lesz). Ezért van létjogosultsága szerintem ennek a kérdésnek.

Beszélgettem több intelligens nővel is, akik egyetértettek abban vele, hogy átlagos férfi és átlagos nő esetében ma a férfinak nehezebb.

A másik, amiről akartam írni: nem is az a nehéz, hogy találjon valakit maga mellé az ember, ha csak párt akar. Az a nehéz, hogy olyat találjon, akivel összepasszolnak, és akivel érdemes leélni az életét. Szerintem ez a pokoli nehéz.