Miért szidják annyira a kétségbeesett fiatal férfiakat, amikor tényleg nehéz az ismerkedés?

Vagy úgy is fölfoghatod, hogy szerencsére a mai nők szemében nem csak akkor vagy férfi, ha olyan vagy, mint apáink voltak, azaz: voltál katona, ezermester vagy, aki két házat meg egy nyaralót felépített puszta kézzel, megszerelte a Ladát meg a mosógépet, közben három műszakban melózott a gyárban vagy tolta a túlórákat egy irodában, de azért éjjel fölkelt a gyerekhez, nyáron vitte őket evezni, hegyet mászni, télen síelni "Cseszkóba" Volánbusszal, és közben még jóképű is volt meg udvarias, meg tudta, "hogy kell bánni egy nővel", de azért egy kocsmai verekedésben is megállta a helyét.

Szerencsére ma már nem csak akkor számítasz "férfinak", és találhatsz párra, ha ilyen vagy.

Nagyon szépen leírta az ötös.

Mit nyavalyogtok a nők igényessége miatt? Az, hogy a nők emancipálódtak és dolgoznak, tanulnak az azt hozta magával, hogy feléjük több az elvárás, nem a férfiak felé, mint régen.

Az én apám is olyan volt, mint amilyet az ötös válaszoló leírt és nyilván nem volt tökéletes, mint ahogy senki, de a mai férfiak 80%-ában fele ennyi férfiasság sincs. A legnagyobb bajuk az, hogy meg kell dolgozni az embernek azérz, amije van, mintha nem ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Nem az a baj, hogy időnként kétségbe vagytok esve, hanem hogy olyan buták vagytok hogy elhiszitek hogy nektek aztán milyen szörnyen nehéz és mibdenféle spekulációt kitaláltok, amivel másokra terhelitek a felelősséget. Pedig csak fel kéne fogni, hogy senkinek sem volt egyszerű soha megtalálni az igazit.

De ti egy szalmaszálat nem tennétek ketesztbe azért, hogy barátnőtök legyen az meg már végképp derogál, hogy hűséges társ, férj és apa legyetek.

De még ez sem lenne baj, mert a mai nők között is sok olyan van aki annyira nem várja még el a minimumot sem, hogy nem szól érte ha komoly párkapcsolatban 30-40 évesen minden pénzt a hobbitokra költötök és úgy éltek, mint a tinik. Csak ti még így is egy huszonéves topmodell kinézetű konyhatündért várnátok akit egy kávéra sem hívnátok meg, de főz, mos, dolgozik.

Két dolog:

1.

Nem volt régen semmi jobb, csak a ma kudarcot vallott emberek imádják romantizálni a múltat. Nem csak a társkereső fiatal férfiak, mások is... Apám fiatalkorában (60-70-es évek) még a világ szégyene voltál, ha nem tudtad eltartani a családod. Egy személyben. Nagyon kevés nő dolgozott vállvetve akkoriban a férjével, nagyrészt a gyereknevelés volt a feladatuk, minden más inkább férfi munka. Anyám dolgozott otthonról, de a fő kenyérhozó apám volt nálunk is hosszú ideig. Sokkal jobban megszóltak, ha nem akartál gyereket, sokkal jobban ráerőltettek a családodra. Azt hiszed, az kényelmes, ugye? Annyit marták anyámék és nagybátyámék is egymást, mikor a 3 generáció volt együtt. Mindenhol lett egy kiskedvenc és mindenkit ahhoz mértek. Ahány férfi volt a háznál, annyi férfi lett elküldve elvégezni a piszkos, kemény munkát, mikor épp nem volt katona. Annyira nem volt ám cukormázas.

2. Nem azért szidják őket, mert azt mondják, hogy nehéz a párválasztás, hanem mert degeneráltak. Ki mondta, hogy versenyezni kell egy nővel? Itt az oldalon is egymást tömik a férfiak hülyeségekkel arról, hogy mi kell a nőnek, miközben pontozgatják le azokat, akik nőként szólnak hozzá. Nem lenne nehéz a párkeresés, ha nem úgy viselkednétek, mint akik homoszexuálisak, hanem azoknak a szavát hallanátok meg, akikkel valóban össze akartok jönni. Attól nem lesz nehezebb amúgy semmi, hogy nincsenek úgy leosztva a szerepek, mint anno. Az embernek van esélye megtalálni a neki tetsző szereposztást és kiválasztani egy olyan párt, aki mellett máshogy is férfi lehet. A legtöbb nő nem egy szuperior férfit akar. Megmondom miért: mert láttuk ezz bebukni a saját anyánk, idősebb nőrokonaink esetében. Nem akarjuk, hogy a férfi mindenható legyen a családban, a fehérnép meg csak asszisztálni tudjon, mint anno. Nem azért hajtunk, nem azért tanulunk többet, dolgozunk többet, hogy ezt is lenyomja valamelyik mamlasz és ugyanabban a szerepben kössünk ki, mint anyáink. Pont azért csináljuk ezt, hogy társra találjunk, aki alkalmas arra, hogy összedolgozzunk vele, de nem akar leuralni. Azért van sok nőnek olyan ambíciója, mint a legtöbb férfinek, mert társként akar szerepelni a férfi oldalán, azt pedig csak így lehet. Az egyetlen dolog, ami véleményem szerint nehezebb lett manapság, mint anno, hogy az embereknek önismeretre és érzelmekre van szüksége belső iránytűként, mert a társadalom már nem mutat utat olyan határozottan. Ez nem a nőkkel való versenyről szól, hanem hogy lenyeljétek azt a békát, amit apáink nem tudtak: hogy a nő nem oldalborda, nem eltartandó, nem szobanövény, hanem partner, akire lehet támaszkodni, aki mellett el lehet néha gyengülni, akiben lehet bízni, hogy nem kell egyedül mindennel szembenézni. Régen sajnos pofonnal intézte a legtöbb ember a nézeteltéréseit. Most már ez nincs... Nem akarjuk, hogy legyen. Kommunikálni és érezni képes emberekre vágyunk, csak sajnos ez a generáció még nem tanulta meg a saját apjától, hogy hogyan kell ilyennek lenni és ami a legrosszabb, a kérdésből is látszik, hogy mindennek ellenére mégis rá akar hasonlítani. Minek? Az már egy nem működő modell a legtöbb kapcsolatban. A férfiaknak meg kell tanulnia hallgatni a nőkre és meg kell tanulnia szabályozni az érzelmeit. Meg kell tanulnia nem versenyezni a nőkkel, hanem két a kézben járni, meg kell tanulnia felelősséget vállalni, nem pedig elhúzni a belét onnan, ahol nem kényelmes.

Nem a világ miatt nehezebb ismerkedni, hanem azért, mert bizonyos képességek, amik társadalmi nyomás nélkül emberré tesznek egy embert, nem fejlődtek rendesen ki egyesekben. Ezt a legtöbb nő megtanulta, mikor felemelkedett onnan ide és megtanult az egyenlő bánásmódért teperni. De a férfiak mellett elment az élet és ami a legrosszabb, hogy még mindig abban próbálnak teperni, amiben senki sem kérte őket. És mikor ràébrednek, hogy ez nem megy, ugyanazt csinálják, mint anno: tárgyiasítanak, mutogatnak a nőkre és másokra, hadba szállnak egymással. Nem bírják feldolgozni, hogy másra kellene figyelniük és azt sem, hogy nem privilégium és nem is kell annak lennie annak, amiben eddig remekeltek.

Azt ugye tudod, hogy régen teljesen természetes volt a családon belüli erőszak. A nőnek nem volt más választása, mint eltűrni, hisz teljesen ki volt szolgáltatva a férfinak. A hatvanas, sok helyen csak hetven évek elejéig még bankszámlát se nyithattak. A férfiak legalább eldönthették, hogy meg akarnak-e nősülni, vagy sem. A nőnek nem volt más választása, még csak abba se volt beleszólása, hogy kihez menjen, a szülei "tulajdona"-ként volt számon tartva, aki később a férje tulajdonává vált.

Sokan szeretik emlegetni, hogy régen mennyivel jobbak voltak a házasságok, nem volt annyi válás.:))