Ismerkedési szempontból hülye voltam, hogy huszonévesen végig egy saját lakásra spóroltam? 29/F

Én azt nem értem, hogy miért nem lett volna jobb hitelre venni egyet akkor 3-4-5 évvel ezelőtt, amit mára kifizetsz/előtörlesztesz, és akkor gyakorlatilag pontosan ugyanúgy élnél, mint az ismerőseid az albérletben, csak saját lakásban. És akkor nem lehetne ez a kifogásod, hogy mert biztos nem látszik meg rajtad az anyagi oldalad.

Nem mondom, hogy 0% -ban számítanak az anyagiak a párkeresésben, de azért nem ilyen direkt a kapcsolat. Ha nem nyaralsz, nincs autód, nem mész sehova, nem csinálsz semmit, akkor a nő mégis milyen életre számítson melletted? Mármint ugye mindig a jelenben gondolkodunk, mert jövőbe senki se lát. Most elképzellek mondjuk két évvel ezelőtt, beszélsz 27 évesen egy 25 éves csajjal, akinek szimpi vagy, de nem mentek el sehova kirándulni, mert nincs mivel meg amúgy sem költesz vonatra, nem hívod el vacsorázni, mert spórolsz, nem mentek Balatonra nyaralni, mert spórolsz, szóval érted, a nő, aki éveket szánna rád a fiatalságából, amikor még van ereje és vágya bulizni, világot látni, mindenfélét csinálni, miért lenne veled, aki nem csinálsz semmit, mert spórolsz egy jövőbeni lakásra, amihez nyilván a csajnak semmi köze nem lesz, és lehet mire megveszed, már együtt sem lesztek? Szóval itt inkább ez lesz a probléma gyökere, nem az, hogy H&M-ből öltözködsz és nincs autód.

#11

"miért nem lett volna jobb hitelre venni egyet akkor 3-4-5 évvel ezelőtt"

Ezzel én úgy voltam 5-6 évvel ezelőtt, hogy 4 fundamentával nekivágtam, és mire kifutnak, addigra a 4 összegéből minimális hitellel tudok majd lakást venni (az akkori árakkal néztem). Na mire eltelt az a 4 év, minden a duplája lett (köszi kormány, a hülye 'családtámogatási' kedvezményeket).

Nyilván ha ezt tudtam volna, nem megyek bele a fundamentába, hanem ott helyben veszek inkább lakást hitelre (még úgy is jobban jártam volna, mint 4 évvel később). De mint ahogy te is írtad "jövőbe senki se lát".

Én is hasonló következtetésre jutottam a napokban. Ha nőt akarss szerezni, költekezned kell.

A nők logikája kb. ez: nekik kell a talpraesett, életrevaló férfi. Egy férfi szerintük akkor életrevaló ha van pénze. De miután sok sajnos az olyan férfi aki fűt-fát beígér a nőknek, azt is hogy neki mekkora vagyona van, ezért a nők kénytelenek azt nézni mennyire költekező a férfi.

Ezért szeretik a nők ha nagylábon élsz. És ez a korral csak egyre rosszabb lesz.

Egy kérdésem van, miért nem mentél ki külföldre dolgozni mondjuk két évet? Ugyanennyi pénzt spóroltál volna össze és már mondjuk 25 évesen szórhatnád a fizetésed.

Én most az tervezem, hogy gyűjtök 2-3 év szakmai tapasztalatot -kettő már megvan ebből- közben megtanultam társalgási szinten németül, aztán megpályázok egy ausztriai állást, ott lehúzok egy évet, aztán ha már perfekt leszek németül, akkor irány Svájc kétszer annyiért, ott egy év alatt ha takarékos vagyok megkeresem egy kis saját lakás árát.

Nem baj az ha spóroltál, vedd meg a házat/lakást és remélhetőleg egész életedre meg lesz oldva a lakhatásod.

Nem értem azokat akik szerint ha valaki nem költekezik akkor nem él? Az az élet, hogy folyamatosan harácsolunk, meg mindenféle fostos tárggyal vesszük körül magunkat?

Én nem érzem ezt így. Az viszont valóban igaz, hogy a nőknek az kell ,hogy költs, hogy látszódjon rajtad, hogy költesz, mert ez azt jelenti, hogy rájuk sem fogod sajnálni. Szóval menő(bb) autó (akár erődön felül), menő, divatos rongyok, használati tárgyak stb. szükségesek... DE! Csak egy bizonyos korig. Te már nem abba a korosztályba tartozol, hogy ezek számítsanak szerintem. A 20-on éves kis csajoknak fontosak ezek még, mert azt hiszik ezek a fontos dolgok. A 30+-os NORMÁLIS nők, már inkább az érzelmi és értelmi érettséget keresik, stabil egzisztenciális háttérrel. Ez lehet úgy is, hogy szórod a pénzt, de baromi sok bevételed van, vagy úgy is, hogy megfontoltan költesz.

Sokszor gondolkoztam már el azon, hogy mire költeném pl. ea lottó főnyereményt, mondjuk pár milliárd ft-ot. ÉS igazából mindig arra jutok, hogy nagyjából semmire.

Mert mi történne, ha most vennék egy pl. egy házat, vagy valami luxusingatlant? Jobban érezném magam tőle? Aligha. "Menőbb" cuccokban járnék, jobb lenne ettől? Nem. És amúgy sem akarnék máshogy kinézni, a mostani külsőmre van pénzem, egyszerű letisztult dolgokat szeretem és amúgy is úgy vagyok vele, hogy bizonyos dolgok egy bizonyos ár felett már nem érnek annyit. Pl. hiába lennék milliárdos akkor sem vennék fél millióért egy telefont, mert SZERINTEM nem ér ennyit egyik sem.

Szóval nem hiszem, hogy azon múlna, hogy valaki "él-e" vagy sem, hogy mennyit költ és mire. A legtöbb dolog úgyis csak a fejünkben létezik és tőlünk függ hogy fogjuk fel ezeket, hogyan tekintünk a világra.

#17 egyetértek a gondolatmeneteddel, nagyon érett gondolkodásra vall. Csak az a problèma az emberek nagy része nem így gondolkozik.

És így közelítve a 30hoz oda jutottam hogy választanom kell: olyan nővel jövök össze, aki intelligens, igényes, képzett, jólnevelt, stb. DE emellett kénytelen vagyok részben pénzzel meggyőzni, vagy pedig más, sokkal életbevágóbb téren kell leadnom az igényeimet. Akkor már inkább az előbbi.

De miért lenne lemaradva a kérdező? Pont ez a lényeg, hogy nincs és nem függ ez attól, hogy spórolt-e vagy sem!

Van aki 40 évesen van aki már 14 évesen megtalálja az "igazit" (ha egyáltalán létezik ilyesmi).

Nincs lemaradva senki, mindenki a saját tempója szerint éli az életét.

És igen, az is előfordulhat, hogy valakinek nem jut pár, soha nem lesz igazán jó párkapcsolata. Nagy ügy. Nem az első eset lenne és nem is az utolsó. Ez független a pénztől a külsőtől, még a személyiségtől is. Vannak atom gazdag emberek akik örök életükre sikertelenek lesznek a párkapcsolatok terén, függetlenül attól, hogy pl. az üzleti életben mindent elérnek.