Ismerkedési szempontból hülye voltam, hogy huszonévesen végig egy saját lakásra spóroltam? 29/F

Átlagon felüli alkalmazotti fizetés és takarékoskodás miatt ott van a számláimon félretéve szinte egy lakás ára 29 évesen és a következő fél évben veszek is majd valamit. Azért is jött össze ez, mert direkt albérletben lakótárssal lakom, nincs kocsim, nem járok évente többször külföldre nyaralni, nem márkás ruhákban járok. Ez mellett a pénz egy része a tőzsdén volt korábban és ott is nyertem néhány milliót, az is előbbre vitte a dolgokat, bár a meglévő pénz 80%-a anélkül is meglenne.

Mégis egy marhának érzem magam sokszor, mert más ismerőseim, mnkatársaim, haverjaim, akiknek semmi félretett pénze/vagyona, viszont elköltik a legtöbb pénzüket autó fenntartására, nyaralásra, drága ruhákra, egyedül nyögnek egy albérletet, nekik általában több sikerük van a nőknél. Régen még oké nem számított annyira ez, mondjuk 25 éves kor előtt, de ahogy idősödik az ember egyre inkább, főleg hogy én se már 20 évesekkel ismerkednék. A legtipikusabb sztori, hogy egy nőnél ismerkedéskor hamar kikerülök a képből, amikor azt látja szerényen élek jelenleg. Nyilván ezeket nem mondom el ismerkedéskor, hogy mennyi félretett pénzem van a korombeliekhez képest vagy jövőre lesz lakásom. Azt viszont látják, hogy még nincs kocsim, albérletben élek lakótárssal, nem hordok drága ruhákat, nem járok évente többször külföldre nyaralni. Kérem aki csak a PC választ jönne ide beírni, hogy neeeeem, egy férfi elsőre látható anyagi körülményeinek egyáltalán a világon semmi (0%) köze a pártalálás sikerességéhez az inkább ne is írjon. Azért gondolom, hogy nem a kinézetemmel, vagy a dumámmal van baj, mert régen fiatalon 25 éves korom előtt voltak barátnőim és manapság is szót értek a nőkkel, nincsenek ilyen jellegű gondjaim.