Kissé túlreagálom ?

lehet , hogy túlreagálod igen.

függ milyen sűrűn mondja

milyen hangnemben, viccesen komolyan

vagy pedig paraszt módjára emberek között is

Kissé igen. Engem alapvetően taszít a vulgaritás, de ha valaki általánosságban nem használ ilyen kifejezéseket, csak elvétve, amikor az indokolt lehet, akkor nem zavar.

De maradjunk annyiban, hogy a dalai lámáról se tudom elképzelni, hogy amikor kislábujjal belerúg az ágy lábába, azt találja mondani, hogy "azt a mindenségit neki".

Nőként szoktam káromkodni, a szép magyar nyelv része, és levezeti a fezsültséget. Amúgy csak itt gyk-n látok ezen pörögni embereket, a való életben teljesen megszokott ha valakinek kicsúszik a száján egy b.zmeg vagy egy f.szom. Nyilván az sem jó ha minden második szó a g.ci vagy a k.rva, de a káromkodásnak is megvan a saját helye.

Ha neked ez fontos, akkor ez van, szűrhetsz ez alapján, de szerinem pitiáner dolog.

"Nyelvelnek, barátom, hogy sok borral élek,

Kurv.nyjok, hiszen én velek nem cserélek.

Nekem tereh gyanánt nincsen a lételem,

Van borom, pecsenyém, egy-két tál ételem.

Senki nem ruházza rám a sobrák nevet,

F.szariságomért huncfut aki nevet.

Alább írt sem jár a nyakamra ám senki;

Ki tart adósának, ki húz a gyepre ki?

Azért, hogy nem kapok a gyülevész kincsen,

Mégis, jó barátom, semmi bajom sincsen.

Azért, hogy a bankót nem gyűjtöm rakásra,

Hiszem a jó Istent, mégsem szorít másra.

A régi magyarság is eleget itt s ett,

Mégis, aki munkált, az koldússá nem lett.

Hanem hogy a német a Dunán áltúszott,

A sok bolond módi országunkba csúszott.

Maskarává tette a szép magyar dámát,

Azólta nem tudjuk a pankrótok számát.

Ha a szegény Zrínyi már ma feltámadna,

Magyar emberekre csak itt s ott akadna.

A gárdának fénye itt s ott sugározott,

De hogy a némettel együtt bogározott:

Az ugorkafán is narancsot keresett,

Megbotlott a lába s a porba leesett.

A Fáy-, Patay-ház is gazdagabb volt,

Míg a magyar szokás belőle ki nem holt.

Az öregek minden névnapon báloztak,

Ettek, ittak, mégis nem bankrotiroztak.

Vagy talán csak szégyen annyi borral élni,

Szégyenebb, barátim, magunktól kímélni.

Árpád nem szégyelte locsolni a torkát,

Mert maga meghívta innya Hubát, Horkát,

Szerencsen mindnyájan együtt ivogattak,

Az áldomás közbe nagyot kurjantottak.

Ugyanott Etele Gyulával végtére

Egy nemesest is járt a Lehel kürtjére.

Hát én külömb ember lészek úgy azoknál

A rettenthetetlen vitéz magyaroknál,

Ha magamtól egy-két pohár bort is szánok,

Mint némely pénz után járó publikánok,

– Nem – b.szom az anyja hugyos németjének,

Huncfut, aki hódol ocsmány manérjének.

Szilágyi napestig szűntelen borozott,

Egyszer, midőn Buda alatt táborozott:

Az ellenkezőket mégis széjjel verte,

Mátyásnak a magyar koronát megnyerte.

Igyatok, barátim! igyatok, hiszen mit…

Magyar ember kínál, ne féljetek semmit.

Buzog még énbennem elhúnyt ősim vérek,

Buzog is, még mástól kenyeret nem kérek.

Azt pedig nem hiszem, hogy valaha légyen,

Mert az igaz magyart nem érheti szégyen.

Igyatok, k.rvanyja, fiúk! a világnak,

K.rvanyjok azoknak, akik minket rágnak

Tudok én már annyit oláhúl, mint tótúl,

Hogy nem ijedek meg hatlovas hintótúl.

Igyatok, barátim! eb, aki nem iszik!

Egyikőnk sem iszik, ha a sírba viszik!"

Csokonai: A borital mellett

Elég csúnyán beszélek, néha nekem is sok a saját beszédem, de emiatt nem zavar, ha más is csúnyán beszél előttem. Bizonyos szavakat viszont én sem használok és az zavar, ha más igen.

Viszont, ha téged zavar a csúnyabeszéd, akkor nem kell megtagadnod magadat, vannak emberek akik szintén nem szeretik. Ha nem tolerálod a párodtól, akkor úgy kell ismerkedni vagy esetleg leszoktatni róla, már ha hagyja magát.

24n