Miért nincs divatja az incel coming out-nak?

Furcsa dolog ez, de valójában lehet rá edzeni. Az, hogy sikertelen valaki az ellenkező nemnél, nem egyetlen tulajdonságon múlik. Nyilván vannak olyan tulajdonságok, amelyek adottak és nem megváltoztathatóak (magasság, arcforma, kis mellek, nem kimondottan férfias/nőies alak), de ha őszinték akarunk lenni, nem csak ezek határoznak meg egy embert. Sokféle embert látni kapcsolatban és ha elég széles réteget vizsgálsz, láthatod, hogy minden ilyen tulajdonság ellenére is vannak kapcsolatban emberek. Sőt, olyanok is, akikre több ilyen is jellemző.

Abban egyetértek, hogy nem egyenlő esélyekkel indulunk neki az életnek. Vannak akiknek jobb "csomag" jutott, másoknak kevésbé jó. De ne másokkal akarjunk versenyezni, hanem a saját lehetőségeinkből hozzuk ki a legtöbbet.

"A mai társadalom sokkal elnézőbb (talán túlzottan is???) azokkal, akik nem akarnak vagy nem tudnak családot alapítani."

Akkor a társadalom gondoskodjon a humánus kiírtásunkról, azt dögöljünk meg végre!

Hamár ennyire nem ideillők vagyunk

Azt remélem egy meg nem ért szép napon mindenki más is hasonló sorsra jut

#36: Értem amit mondasz. Annak valóban nincs semmi értelme, hogy 25-30-40 évesen gyakorlatilag újra alkosd szinte nulláról a személyiséged olyanok kedvéért, akik nyilván ebben a korban nem véletlenül vannak még egyedül, ennek ellenére meggyőződésük, hogy velük minden rendben van. Ez szerintem is hülyeség.

Viszont legtöbb esetben a kisebb változások is célravezetőek tudnak lenni. Sok esetben nem is önmagadat kell(ene) megváltoztatni, csupán a marketingedet.

37: Az évek során azért sokmindent kipróbál az ember. Én voltam már lecsúszott munkanélküli, majd egyetemista, később mérnök. Voltam betegesen vékony, természetes (szteroidmentes) mércével mérten kigyúrt, majd átlagos alkatú. Volt bulizósabb hétvégézős korszak, otthonulós korszak.

Bármi változott is, randim sosem lett. Szóval én nem annyira hiszek a "változtass" szemléletben.

Incelségtől függetlenül, rólam a családomban, és a szűk baráti körömben a legtöbben tudják, hogy nincs szerencsém a lányoknál, és sosem volt kapcsolatom, de iszonyú kellemetlen.

A többség hülyének néz emiatt, holott nem vagyok én se homoszexuális, se értelmileg korlátozott, hanem egyszerűen nem értek a nők nyelvén, csúnya vagyok, autisztikus vonásaim vannak, és egy mai átlagos lány számára relatíve unalmas életet élek.

Dolgozom, gépezem, néha találkozom rokonokkal/haverokkal, vannak ilyen-olyan hobbijaim, de hát ez nem elég, mert miért nem vagyok "travel addict" (vajon miért), miért nincsenek különleges hobbijaim, stb...

21F