Ismerkedés - Miért nem teszi meg a következő lépést? (Részletek lent)

Előre is elnézést, talán hosszú lesz, de reménykedem benne, hogy így megalapozottabb véleményeket kaphatok.

Idén tavasszal egy közös hobbi kapcsán ismerkedtem össze a sráccal (Ő 36F, én 33N). Az első pillanattól szimpatikusak voltunk egymásnak, jó hangulatban beszélgettünk, megértettük egymást. A nyár folyamán eleinte még csak 1-2 hetente írt rám Messengeren általában a közös hobbink kapcsán, és nagyjából havonta egyszer találkoztunk, szintén a hobbi miatt, társaságban. Nyár vége felé már kicsit gyakrabban keresett, a beszélgetések egyre mélyebbek lettek, kiderült, hogy nagyon sokmindenben hasonlítunk, egyre többet tudtunk meg egymásról.

Szeptemberben már 2-3 alkalommal is találkoztunk, szintén társaságban. Végül nagyjából egy hónapja, egy ilyen közös program után már minden nap rámír Messengeren, érdeklődik a hogylétem felől, aztán mindenféléről beszélgetünk a nap folyamán.

Októberben kezdett "sűrűsödni" a helyzet. Felajánlottam neki a segítségemet egy bizonyos dologban, emiatt kétszer levittem vidékre autóval. Nagyon hálás volt a segítségért, ezt többször ki is fejezte. Eközben kiderült, hogy nagyon sokat mesélt rólam a családjának, végül pár hete meginvitált, hogy látogassuk meg az anyukáját, szeretne megismerni. A találkozás remekül sikerült, az anyukája nagyon aranyos volt, szimpatikus voltam neki. Ezután nem sokkal újra találkoztunk a hobbi miatt, társaságban, az este végén már hosszas, simogatós öleléssel búcsúzott. Múlt héten vacsorázni hívtam, a helyet ő választotta, remekül éreztük magunkat, és fizetni sem engedett, pedig meg akartam hívni, hisz én invitáltam a programra. Vasárnap kirándulni voltunk, hétfőn pedig az anyukájától hazafelé jövet benézett hozzám, hozott süteményt és virágot, beszélgettünk kicsit. Az utóbbi találkozásokkor minden alkalommal hosszasan ölelt búcsúzáskor, mosolygott rám, fogta a kezem... de tovább nem lépett. Alapvetően emiatt kérdeznélek titeket.

Amit tudunk róla: egyedül él a belvárosban, egy multinál dolgozik. Hozzám hasonlóan introvertált típus, nagyon kedves, de zárkózott, látszik, hogy lassan nyílik meg. Kifogástalan úriember, lényegében mindenben. Nagyon tervező típus, mindent alaposan megfontol, így végülis nem csoda, hogy az ismerkedést sem sieti el. Nagyon komoly, tisztességes srác. 5 évvel ezelőtt volt egy válása, erről többet nem mondott, én pedig nem szeretném tapintatlanul megkérdezni, így többet nem tudok a dologról. Biztos, hogy egyedülálló, és futó kalandok nem érdeklik. Minden nap keres, magától elmeséli, mikor hová megy és mit csinál, rólam is sokat érdeklődik. Valószínű, hogy az óvatosságára a válás rátett egy lapáttal, nyilván meggondolja ezután, kivel kezd kapcsolatba.

Én is egyedül élek, 3 éve szingli vagyok, és komoly szándékkal ismerkednék.

Bár én magam is visszafogott típus vagyok, de igyekeztem mind verbálisan, mind testbeszéddel éreztetni vele, hogy nagyon szimpatikus és nyitott lennék rá, hogy több történjen köztünk (említettem, hogy szeretek vele időt tölteni, várom, hogy újra találkozzunk, ilyesmik).

A fentiek nagyrésze egyértelműen bíztató jel, ezt én is tudom, egyetlen aggodalmam csak, hogy a hosszas (10-15 perc!) ölelésnél tovább nem jutottunk, szóval nem csókolt meg, pedig nagyon örültem volna neki.

Kérdésem lenne hozzátok, hogy vajon miért nem történik meg? Tényleg csak nagyon megfontolt lenne, és lassan akarja csinálni? Fél, hogy visszautasítom? Azt szeretné, hogy én kezdeményezzek? A megfelelő alkalmat/helyszínt várja?

Csak nagyon kedvel barátként, de többet nem szeretne?

Tudom, a legegyszerűbb az lenne, ha megkérdezném, de a magam részéről nem szeretek _ennyire_ nyíltan kommunikálni, rá sem szeretnék nyomást helyezni, illetve az esetleges visszautasító válasz nagyon összetörné a szívem.

Nagyon köszönöm, ha végigolvasod és kifejted a véleményed :)