Szerintetek felelősséggel tartozik ember az iránt, akit megszelídített?

"Szerintem egy mély, tartalmas beszélgetés"

A beszélgetés az ismerkedés része, semmire nem kötelezi a másikat. Nyilván nem fogtad meg eléggé, és szó nélkül lelépni nem szép dolog, de a végeredményt tekintve ugyanaz. Nem akar kapcsolatot veled.

Kérdező, én írtam a hetest. Ha most visszajelzésképp leírom, hogy a hideg kiráz a hozzáállásdtól, szerintem nem normális az, akiben egyoldalúan erős kötődés alakul ki és nem veszi észre, hogy a másikban nincs ilyen, annak nagyon gyengék a szociális és empatikus képességei, továbbá önzőnek és énközpontúnak tartom, mert csak a saját érzéseivel törődik és magával foglalkozik, mikor a másikban nincsenek érzések felé, csak azért, mert nem képes kilátni a saját világából, és "neki jól esne", ezért elvárja..

Ezek nem illemszabályok, illetve nem a mostani korra érvényesek, mint pl a kézcsók. Az is szépen kikopott, idejétmúlt lett. Van sok bizarr viselkedésű ember(én pl nem köszönök el mindenkitől nyilvános helyen, van, akit sikerül leráznom és örülök neki, általában nekik "mosolyogva" biccentek és gyorsan elfordulok, vagy csak utóbbi, nehogy elkérje valami adatom vagy jelnek vegye és tovább beszélgessünk), őket jobb kerülni. Érdemes megfigyelni ki kezdeményezi a beszélgetést és ki próbálja fenttartani azt. Általában ezek az emberek nem veszik észre, hogy róluk van szó, őket kerülik, és nem értik, miért.

Tőlem tűnt el pasi már kb kétszer-háromszor, nem izgatott, amíg csak neten beszéltünk és eltűnt. Egy volt, aki elhívott találkozni, nem jelent meg és nem írt többet, az sem zavart különösebben, egy két hetet beszélgettem velük előtte általános dolgokról.

Nyilván nem a járástól, én is azt írtam, hogy ADDIG egyáltalán nem, utána pedig TALÁN kezdődhet a "szelídítés". Aki nem ismeri fel a kölcsönösséget a kapcsolataiban, az jó, ha szab valamilyen határt egyébként, vagy keres segítséget(szakszerűt), hogy rájöjjön miért kötődik idegenekhez mélyen és miért nem veszi észre, mit érez a másik élőben.

Egyébként valahol irigylem az ilyen embereket, én csak 100-ból egy alkalommal érzek kötődésszerűséget(tehát nem azt, csak, hogy fontosabb picikét nekem a másik!) viszonylag hamar(első randi) és nem sikerült rájönnöm mitől függ, a többieknél miért nem. Akkor viszont kölcsönös, mert érzem a másikon és/vagy mondja is. Nem szoktam tévedni ebben, meg úgy alapvetően érződik sokszor neten is, ki hova sorol. Szerintem aki nem érzi, annak az egyik képessége fejletlenebb, ezért rázza meg a "ghosting". Sokszor még neten is van előjele, ha megmutatják a beszélgetést érződik belőle, hogy rövidebbek a mondatok, több a szmájli, nincs kölcsönösség, az egyik terjengős, a másik visszafogott, de stílusra is.

"Ne haragudj, de (...), ezért szeretnék elköszönni tőled. Köszönöm a beszélgetést, szép napot, szia."

Most komolyan, olyan lehetetlenül megerőltető ennyit írni, valakinek, akivel egyébként napok óta beszélgetsz?