Milyen változást hozott az életetekben a pénz?

Olyan igazán csóró sosem voltam. Mindig volt stílusom, saját kéróm szülői támogatásnak hála 21 éves korom óta van. Kocsi szintén. Stílus OK, de nem voltam az a vagánykodós típus. Minden nő visszautasított. A ronda is, a fogatlan is, az öreg is, a púpos is, a féllábú is és a dagadt is.

Most 45 évesen a Facémon is látszik, hogy van vagyon. Tapadnának, de a 80%-án látszik, hogy vagy hivatásos aranyásó vagy egy elcseszett életű idióta piXa, aki úgy döntött, most olyan kell ahol nincs anyagi gond. A maradék meg inkább szociopata. Normális csaj? NO! De akit lehet megfektetek! De 2 patronnál többet egy sem érdemel. Ahoz több kell.

Ciki vagy sem, én 30 éves koromra értem el azt a szintet, hogy elkezdhettem egy minőségi életet. Nekem a gimi és az egyetem kemény volt, anyagilag, tanulásban, családilag.

30 éves koromra lett gyökeres változás. A kocsi, az öltöny, a magabiztosság, bejön a nőknek, a gimis lánytól, a dögös, 50-es nagyikig.

Barátom hirtelen fejébe vette hogy biztos azert örülök a sikerének mert aranyáso vagyok es azt várom hogy házat rakjon a s.ggem alá(ehhez képest munkanelkuli volt amikor osszejottunk)

Aztan hirtelen a kozos ház helyett neki új kocsi kellett meg hajó(!), meg új nő...

Aztan azt el se veszi nehogy elvigyen tőle egy centet se.

Smucig zsugori lett és irígy. A nője mellett pedig szeretőt keres most.(nagyon hűséges típusú rendes ember volt es teljesen kifordult magából)

Plusz eleve en találtam neki munkát is, ahol karriert épített(ma vezető).

De láttam a megastárosak is meghülyülnek egy kis hírnévtől es hirtelen lecserélik a bnőt..

"Adj hatalmat az emberek kezébe és meglátod milyenek valójában"

Jóképű vagyok, de önbizalomhiányos voltam a rossz gyerekkorom miatt és csóró családból is jöttem. Egyetemen is volt néhány sikerem, pár szép csajjal is, de semmi eget rengető. (Pl nem találtam meg életem párját.)

30 éves koromra van saját (lakáshiteles) lakás, kocsi, milliós megtakarítás, magyar szinten magas fizu. Jobban mennek határozottan a dolgok a nőkkel, de nem első sorban a pénz miatt. Igen az is ad önbizalmat, hogy végre nem csóró vagyok, van saját helyem, autóm, meg tudok engedni ezt-azt. De ez csak egy része a dolognak. Nekem sokkal többet jelentett az, hogy elmentem különböző terápiára vagy tanácsadóhoz huszonévesen, hogy a gyerekkoromból fakadó lelki problémákon túljussak. Sok pszichológiai, önismereti jellegű könyvet is olvastam. Nekem ezek szerintem a pénznél is többet adtak, mert alapvetően ezek miatt nem vagyok mostanság szorongó, gátlásos ember, mint amilyen régen voltam. A pénz is fontos és csóróként szerintem kevésbé lennék vonzó, de a lelki bajaidat, a gyerekkorodból (szüleiddel, családoddal való kapcsolatodból) fakadó sérüléseket, traumákat szerintem ugyanilyen fontos kezeltetni. (A legeslegtöbb embernek ez sok bajának a gyökere felnőttként is akár egész életében.)