Hogy lehet, hogy a mostani 25-40 évesek ennyire le vannak maradva az életben?

49: nem tudom, kinek szantad a kommented, mert elcsusztak a hozzaszolasok.

ha nekem, akkor egyreszt a jo edes anyad a proli meg te, aki ugy fogalmazol, hogy ‘Németbe’ es erveid nincsenek, csak prolizol (aminek mellesleg a jelentesevel se vagy tisztaban). en csak azt mondtam, linkelj egy lakast budapestrol 20 millioert, szo se volt dunara nezo panoramarol. tovabbra is varom a linket.

majd az utcán kávészünetelsz ha elviszi a Nav a cuccaid XD

Nyugi srácok, ez csak egy boomer troll.

Nos, kezdjük ott, hogy ez a fene nagy mihamarabbi különköltözés csak kb. 20-30 éve lett divat. Előtte inkább az volt a jellemző, hogy 2-3 generáció lakik együtt. Ennek részben gazdasági okai voltak (egy házat könnyebb és olcsóbb volt felépíteni és fenntartani, mint három-négyet), részben pedig gyakorlatias, illetve szociális okai: az egymáshoz közel lakó családtagok könnyebben tudtak segíteni egymásnak. Az a mihamarabb, lehetőleg a 18. születésnap betöltését követő azonnali különköltözés, amit annyira szeretnek megideologizálni, azokra volt jellemző, ahol a család diszfunkcionális volt, vagy ahol egyszerűen nem volt hely több embernek.

Az, hogy az ember mikor áll munkába, nagyban függ a társadalom és a környezet aktuális helyzetétől. A szocializmusban bármilyen végzettéged volt, találtak neked munkát (ha nem volt, csináltak olyan munkakört valamelyik közeli munkahelyen), és garantáltan ott is maradhattál nyugdíjig. Most meg a piac diktál. Ebből adódóan aki egyetlen dologhoz ért, és nincs meg a képessége, hogy szükség esetén más irányba is képezze magát, annak elég bizonytalan lesz a jövője. Most is lehetőség van 18 évesen munkába állni. Aztán élj meg betanított munkásként 60 ezerből. Nem mindenkinek ez a célja. Ha viszont komolyabban meg akarod alapozni a jövődet, az komoly időráfordítást igényel. Én azon az állásponton vagyok, hogy egyáltalán nem baj, ha az ember begyűjt egy kis mentális tőkét, mielőtt beleugrik az életbe. Számtalan példát látni arra, hogy mennyivel kiszolgáltatottabb az, aki csak megchanikusan betanult egy szakmát, és semmi máshoz nem ért. Lehet ő ettől nagyszerű munkaerő, és nagyszerű ember is, viszont ő lesz az, akit első körben rá tudnak szedni minden hülyeségre, és komolyabb dolgokban is csak mások véleményét tudja követni.

Ami pedig azt illeti, attól, mert valaki - ki tudja, milyen okból - minél hamarabb beleugrik a házaséletbe, nem gondolnám, hogy azt kéne gondolni, hogy ő előbbre van. Az okok között van az is, hogy szinte elvárás volt huszonegykét éves korban már családot alapítani. Aztán az, hogy az első gyerek után hány házasság ment tönkre, azt ugye már nem boncolgatjuk, ha arról van szó, hogy ki hol jár az életben. ;) Persze, jóval kevesebb válás volt. Mert inkább leéltek egy életet egy pocsék kapcsolatban, mint hogy váltsanak, hiszen az óriási szégyen volt. Tényleg előrébb jár az az életben, akinek van egy rossz házassága, meg egy pocsék munkája? Nehogy azt hidd, hogy a többség boldog volt!

A legnagyobb hülyeség pedig ez az egész "ki hol jár az életben" dolog. Mintha ez valami lineáris skála lenne, ahol egyetlen mérőszámmal mindent el lehetne mondani az illetőről. Baromira nem az. Sőt, általános érvényű kijelentéseket sem lehet tenni, ugyanis mindenkinek más a felfogása, a célja, az értékrendje. Én úgy gondolom, hogy az ját előbbre az életben, aki a saját elképzeléseit és értékrendjét minél jobban meg tudta valósítani.