Gonosz,/rossz/felszínes ember az, akinek vannak anyagi elvárásai a férfival vagy nővel kapcsolatban? Ti hol húzzátok meg a határt?

Igazából nehéz kérdés.

Soha nem az illető jövedelme alapján válogattam, aztán csak rossz tapasztalatom lett belőle.

1. 22 éves voltam, a fiú ugyanannyi, néha volt valami alkalmi melója, én egyetem mellett dolgoztam, plusz diákhitel, és ő gyakorlatilag ingyen élt a nyakamon. Én voltam a kegyetlen xar amikor szakítottam vele.

2.7 éves kapcsolat, mindketten 30-35 között. Ekkor kezdtem el jobban keresni. A szülei segítségével behitelezett a srác egy lakást, de egyedül nem tudta volna fizetni a rezsit és a hitelt, mert ~140 ezret keresett, szóval a rezsi felét és minden mást (kaja, tisztítószer, bútorok, programok, stb) én álltam, és ez jóval többre jött ki mint az ő része. Látszott hogy ez zavarja, de semmi ambíciója nem volt továbblépni, "ez legalább biztos munkahely" felkiáltással, pedig egy nagyon okos és egyébként talpraesett férfi volt, még a továbbképzéseket is kifizettem volna neki hogy együtt haladjunk előre. Dobbantásnál MINDENT otthagytam neki, teljesen új életet kezdtem inkább, de persze itt is szemét lettem.

3. Nàlam 10 évvel idősebb férfi, nagyon jó szakmával, tapasztalattal (főszakács). Amikor épp munkahelyváltásban volt, ráérzett hogy az én keresetemből is kijövünk, hát elkezdte nem megerőltetni magát. Mikor már nagyon őrjöngtem hogy takarodjon el dolgozni, akkor néha pár hónapra elment. Eredmény: évekre a nyakamon maradt here mert elköltözni sem volt hajlandó, pezsgőt bontottam mikor megszabadultam tőle.

Ezek után azt hiszem igenis elvárásom lehet hogy tudjon önállóan gondoskodni magáról. Nem kell fél millás fizu, csak az, hogy ne szoruljon az én támogatásomra.

Én szolgáltató vállalkozóként jól keresek 7-800 ezer havonta, de nekem ebből 200 az albi és rezsi, 200 az üzletem bérlete, 50 a kata, és a többiből még 100 körül van a havi anyagköltségem, szóval csak elsőre hangzik olyan jól, én ebből szintén nem tudok teszem azt egy saját ingatlanra spórolni, pedig nincs gyerekem, autóm és nem vagyok nagy utazgatós meg ilyesmi. Ja, és nekem nem fizet senki nyugdíjjárulékot, cafeteriát. Szóval szeretik itt fikázni mondjuk a körmösöket, de ők se élnek olyan fényesen ahogy mindenki hiszi. Inkább az a szomorú, hogy a nagy átlagnak ennyi sincs. De ennyi rossz tapasztalat után nem, nem kell kapcsolatra olyan férfi aki egy pár zoknit nem tud venni magának.

#21:

Az első esetben nem kellett volna eddig húznod. Élősködni azon lehet, aki hagyja magát.

A második esetnél viszont álljunk meg egy pillanatra...

"egyedül nem tudta volna fizetni a rezsit és a hitelt, mert ~140 ezret keresett, szóval a rezsi felét és minden mást (kaja, tisztítószer, bútorok, programok, stb) én álltam, és ez jóval többre jött ki mint az ő része."

Előre mondom, nem ismerlek titeket, de az én tapasztalataim alapján a nők azok, akik miatt költségesebb programokra van szükség és a kajában is finnyásabbak. Meg persze a bútorra is többet költenek, mert nem csak funkcionális, hanem dekoráció szerepét is betölti.

És figyelembe véve, hogy az albérlet még drágább lett volna, így olyan rosszul nem jártál, azért ezt ne említsük már egy lapon az elsővel.

Fordítva írj ki egy kérdést, felcserélt nemekkel és nézd majd meg a reakciót, hogy mindenki neked fog támadni, hogy hogy képzeled, hogy van pofád férfi létedre a barátnődhöz költözni és mi az, hogy nem szállsz be a hitelbe, akkor menjél albérletbe vagy munkásszálóra és megtudod a magyarok istenét. 1-2 férfi válaszoló lesz, aki megemlíti majd halkan, hogy azért óvatosan, mert mivel a nő nevén van a lakás, hiába teszel bele évek alatt több milliót és utána bármikor kidobhat.

De még férfiak között is kapod majd az irigykedő kommenteket, hogy "bár nekem lenne ilyen lehetőségem, mi albérletet fizetünk felesbe, nem érdekelne kinek a nevén van, csak a sajátunk legyen."

"Látszott hogy ez zavarja, de semmi ambíciója nem volt továbblépni, "ez legalább biztos munkahely" felkiáltással, pedig egy nagyon okos és egyébként talpraesett férfi volt, még a továbbképzéseket is kifizettem volna neki hogy együtt haladjunk előre."

Itt az szokott lenni a probléma, hogy bár szomorú elismerni, de ha valaki valóban tehetséges, akkor azt a piac felszívja. A barátodba te láttál bele tehetséget, ami talán szakmailag(!) ott is volt, csak a tehetség egy sokrétű dolog.

Rengeteg ember hiába tehetséges egy szakterületen, bizonyos személyiségjegyei miatt (vezetői hajlam, pénzkezelés, kommunikáció, változásokhoz való rugalmatlan hozzáállás) nem tud egyik lépcsőfokról a másikra ugrani.

Modernkori divat ilyenkor azzal érvelni, hogy "akkor tanulja meg/erőltesse meg magát/stb." de attól, hogy a személyiség plasztikus és egy komolyabb trauma akár teljesen meg is változtathatja, még nem jelenti azt, hogy

1. Mindent meg lehet változtatni (és itt ne te magad kategorizáld, mert ami neked csekélységnek tűnik, lehet, hogy neki az a legnagyobb démonja, neki meg van fordítva olyan, amire meg te nem lennél képes, ő meg kisujjból kirázza), illetve ha lehetséges is, akkor az az illető utána boldog életet fog élni. Mennyi gazdag, sikeres ember lett öngyilkos, akiket nem értett a külvilág, belül pedig őrlődtek?

2. 180 fokos fordulatot képes elérni 1-1 tulajdonságban. Jó példa a pénzkezelés. Az emberek többsége elismeri, hogy jó ha van és jó, ha valaki tud bánni vele. De míg vannak személyiségtípusok, akiknek ahhoz kell erőlködni, hogy pénz költsenek (és ilyenkor jókat röhög rajtuk a külvilág, hogy add nekem, én segítek elkölteni meg még oltogatja, hogy élj a jelenben, lehet, hogy holnap vége a világnak), másnak meg az jelent ugyanekkora erőfeszítést, hogy maradjon hónap végén néhány forint vagy éppen ne nyúljon mindig a megtakarításaihoz, amit hónap elején tett el, illetve ne halmozzon fel adósságokat, bármennyire csábító is. Vagy a sport. A többség elismeri, hogy egészséges, főleg ha nem viszik túlzásba, de mégis a többség utoljára tornaórán sportolt, mert mindig közbejön valami. Az a fránya valami.

Úgyhogy gondolj ezekre, amikor valaki felett könnyelműen ítélsz.

"Dobbantásnál MINDENT otthagytam neki, teljesen új életet kezdtem inkább, de persze itt is szemét lettem."

Szakításnál bármit csinálsz, ha voltak érzelmek a részéről, akkor szemét leszel. Tárgyakkal nem tudod pótolni az utánad keletkezett űrt. Le kellett volna ülnötök megbeszélni.

A harmadikhoz még egy rövid kérdés: "Eredmény: évekre a nyakamon maradt here mert elköltözni sem volt hajlandó"

Hogy tud valaki ÉVEKRE a nyakadon maradni, ha te úgy gondolod, hogy te mindent jól csináltál, semmi hibát nem követtél el, ami miatt így alakult, amin javítanod kellene a jövőben? Mondjuk kezdetnek, hogy a tudtára add, hogy ez zavar.

És nem feltétlenül azt jelenti, hogy mondogatod, mert ha tettek nem követik a mondogatást, akkor nincs semmi értelme, az sokszor szimpla dominanciaharcba fordul.

Egy albérletből (közjegyzői okirat esetén) 30 nap múlva kitesznek.

Ha nem fizeted a közműveket, 2 hónap múlva leszerelik az órákat, elzárják a vizet (talán utóbbi marad a legtovább, de ez a régi épületek konstrukcióiból is adódik).

Te pedig ÉVEKIG tartasz el egy férfit akaratod ELLENÉRE, aki nem szorít pisztolyt a fejedhez, de úgy gondolod, hogy 100%-ig ő a hibás és te 0%-ban voltál részese annak, ami történt veled?

"Szóval szeretik itt fikázni mondjuk a körmösöket, de ők se élnek olyan fényesen ahogy mindenki hiszi."

Mert vállalkozónak lenni is egy szakma (és nem az, amit az OKJ-ben tanítanak), amihez érteni kell, mert ha ennyit keresel biztos szép körmöket csinálsz, de a pénzügyekhez nem sokat értesz, illetve ahhoz, hogyan menedzselj sikeresen egy egyéni vállalkozást.