Az apa nélküli családok magas száma felel azért hogy sok fiatal férfi nem tud szót érteni a lányokkal, és szexuálisan is kudarcot vall a nőkkel mivel nincs férfi példaképük? Mit gondoltok erről?

#41 Már megoldódott nagyjából. A fiatalságomról beszélek, mert én sem ismertem az apámat. Neked lehet minden ilyen egyszerű, hogy eldöntöd és kész. Ez jó lehet. Én hosszú évek alatt keveredtem ki, hogy mára valamennyire értem a nőket. Értem, amit írsz. Nekem nem is a dugható volt a fejemben, hanem egy pánik, hogy úristen, hogy is kérhetnék én a lányoktól bármit, hogy is terhelhetném magammal őket?! Az egész ismerkedés szitut teljesen szemérmetlennek éreztem. Ezzel szemben olyanokat csináltam, hogy tetszett egy lány, és egy másik (valszeg gonoszságból) felbiztatott, hogy menjek oda hozzá, hogy mondjam neki, hogy legyen a barátnőm. Oda is mentem, kedvesen megmosolygott és elküldött. Fogalmam sem volt, hogy előbb beszélgetni kellene az illetővel. Pedig milyen egyszerű! Igen, egy másik ember, ezt nagyon is jól mondod. Szégyen, nem szégyen, nekem sokára jött ez a felismerés. Én inkább túlságosan istenítettem a őket. Ugyanolyan tévút, mint a dugható. (Ezért is gondolom műveltséginek is a kérdést.) Tudom, hülyeség, évek alatt sikerült részben kikeveredni ebből a kognitív (?) viselkedéses (?) csapdából. Akkor még nem volt internet, hogy segíts :-)

Vagy pl. már a szakmunkásképzőben kerülgetett egy lány, aki gyönyörű volt, és ki is mondta, hogy tetszem neki. Egyszerűen csak a pánik volt a fejemben, hogy de gyönyörű, de hogy mit kellene tennem?! Nyilván gyűlöltem magam e miatt, nyilván meg akartam halni emiatt, nyilván pszichés problémák az okai ennek. Három pszichiáter, néhány könyv kicsit segített.

De nagyon érdekelne, ha akkor ezt valaki mondta volna, hogy a lányok is emberek, ez vajon segített volna-e? :-) De a tapasztalatokat át kellene adni valahogy azoknak, akiknek kevésbé van tehetsége e téren, továbbra is ezt gondolom. Tán a kérdezőnek is segít az eszmecserénk. Szevasztok. 48f

"A nagy kérdés az: TE nem teszel különbséget?

Egyáltalán nem?"

Ismerkedni barátként? Egyáltalán nem. És meg fog lepni, de az emberek többségével nem akarok dugni.

Nektek nem azzal van bajotok, hogy csajozni nem tudtok, az egy későbbi probléma. Az a baj, hogy barátkozni se tudtok. Pedig a barátkozás ledönt minden rejtélyt, és rájössz, hogy mind emberek vagyunk.

"Ezzel szemben olyanokat csináltam, hogy tetszett egy lány, és egy másik (valszeg gonoszságból) felbiztatott, hogy menjek oda hozzá, hogy mondjam neki, hogy legyen a barátnőm. Oda is mentem, kedvesen megmosolygott és elküldött. Fogalmam sem volt, hogy előbb beszélgetni kellene az illetővel."

Ne haragudj, de egy fiúhoz sem mész oda csak úgy a semmiből, hogy legyen a haverod. Ez annyira alap, hogy... ez nagyon alap. Itt talán autizmus is befigyel.

Az apa nélküli családok nagy száma mondjuk pont azt jelenti, hogy az idősebb férfi generáció is selejt, hiszen lelépett a családjától, magára hagyta a gyerekét.

(pedig nekik elvileg nagyobb eséllyel volt apjuk)

#47. Kíváncsiságból csináltam egy autizmus tesztet. 17/50. : Scores in the 0-25 range indicate few or no Autistic traits. [link]

Én inkább befelé fordulónak mondanám magamat, anyám paranoid skizó, lehet az is ártott.

A lánynak, aki oda küldött a feleségem szerint lehet, hogy tetszettem, de én nem vettem észre, és ezért így állt bosszút. De lehet, csak az esetlenségem ragadta meg a fantáziáját. Rég volt, gyerek volt ő is, meg én is. 24 évesen nagy nehezen, nem túl elegáns rásegítéssel lett barátnőm, de utána már jobban működtem, mint hím, s lettek kapcsolataim.