Hogyan tudnék ezen magamtól túllendülni?

Gimnazista koromban volt egy csalódásom, vagy inkább negatív élményem (most vagyok végzős alapképzésen, tehát már kb 4-5 év eltelt).

Lehet, hogy hülyén hangzik és én is tudom, hogy hülyeség hiszen már nem vagyok kamasz és tudom, hogy az egészet nagyon felfújtam anno, de az utóbbi időben jöttem rá, hogy mennyire tönkretett ez a dolog.

Szóval kb 16-17 voltam amikor nagyon megtetszett egy iskolatársam aki felettem járt. Pontosabban én csak azt vettem észre, hogy nagyon sokat néz aztán elkapja a tekintetét, stb.

Mindig is hadilábon álltam az önbizalommal, de ez a dolog teljesen lerombolta.

Szóval úgy tűnt én is tetszem neki, de nem haladt a dolog. Én közbe beleszerettem a szerelembe. Nyilván belé nem voltam szerelmes, de az volt az első olyan élmény az életemben, hogy azt éreztem, hogy tetszem egy srácnak aki nekem is, és akkor úgy tűnt egy darabig, hogy ebből lehet is valami, azt éreztem, hogy "eljött az én időm".

Lényeg a lényeg, hogy miután léptem én, vissza lettem utasítva. Rosszabbította, hogy már olyanok is eszembe jutottak amikor láttam őt a suliban a barátaival, hogy mintha rajtam nevetnének, mintha tudnák az egész sztorit és egyszerűen megalázva éreztem magam.

Nyilván nem tudom, hogy mi volt dolog mögött, nem tudom, hogy beszélte-e rólam, nevettek-e vagy sem, minden esetre az önbizalmam a béka feneke alá került.

Sokat gondolkodtam az elmúlt években, hogy mi az ami miatt a szerelmi életem kb. 0. Az egyik hogy az önbizalmam továbbra sem jó, vannak jobb napjaim, van amikor kifejezetten jól érzem magam, nyilván azóta már jobban ismerem és jobban kb is használom az adottságaim, de vannak napok amikor azt érzem, hogy nem lehetek elég jó senkinek, legalábbis senkinek akire én (is) vágyom, pedig nem toronymagasak az elvárásaim (és ronda sem vagyok). A másik, hogy anno nagyon beleéltem magam. Nem akartam, sose voltam 100%, de nagyon bele voltam esve abba az érzésbe, hogy szerelmes legyek. Azóta pedig egy burkot vontam magam köré abban értelemben, hogy félek attól, hogy hasonló csalódáson megyek keresztül. Vagy épp rosszabbon. Hogy valakit igazán megkedvelek, igazán megtetszik, esetleg bele is szeretek és pofára esés lesz a vége. Tudom, hogy van ilyen és ez az élet rendje, hogy ilyet is kell tapasztalni, de emiatt nagyon félős lettem, ha pasikról van szó.

Szeretnék változtatni, szeretném ezeket a rossz beidegződéseket levetkőzni, ráadásul nevetségesnek is tartom, hogy egy évekkel ezelőtti, kamaszkori túlfantáziálás ennyire tönkretett.

Hogyan tudnék túllendülni? Mivel kéne kezdenem?

Pszichológushoz nem szeretnék menni, nem is vagyok jelenleg olyan helyzetben. Én magam szeretném megoldani.

Valakinek valami tanács, tapasztalat?