Nem kéne végre egy igazságosabb párkereső rendszert kiépíteni, hogy a munkásokra is rátalálhasson a boldogság?

"Azt én nem tudom, de a mindenkori magyar kormány intézkedhetne már végre!"

Pont a kormánytól várni a problémád megoldását nagyon szánalmas dolog ám!

A kormány nagyívből tesz a magányos emberek tömegeire, mert nincs rájuk szüksége, illetve termelnek azok úgy is

Legalább eredeti ötleteid legyenek ha már siránkozol a helyzeten, és ne a toljvajbanda kormánytól várd a csodát!

Ha valóban párkeresési problémáid vannak kérdező, akkor gondolkozz el azon, két emberen múlik, az egyik te vagy. Talán benned van a hiba!?

Kamasz koromban egyik géplakatos mesterem a következőt mondta, amikor egy srác hasonlóan panaszkodott:

Van fél órád a problémádra? Mert akkor menj ki a Blahára. Szólíts meg száz nőt, valami banális szöveggel. (merre van a... hol találom, merre kell menni, milyen BKV járművel, stb...) Majd elegyedj beszélgetésbe velük. Százból legalább ötvennel sikerül beszélgetést kezdeményezni. Amikor ideját érzed, hívd el őket randizni. Ötvenből mondjuk tíz igen fog mondani a randira. Legalább három el is megy a találkozóra. Ebből legalább egyet ágyba is vihetsz majd. Tehát, van fél órád vagy tovább panaszkodsz?

(mellesleg, ugyanaz a mester másik aranyköpése: Egy forrónadrágos csaj versenykerékpárral elhajtott mellettünk, mire megszólalt az egyik srác. - Hú de lennék a kerékpárnyereg helyében! Mire mesterünk: - Hülye vagy fiam, csak nem forogsz! A nyereg helyében? A szeretője helyben!)