A társkereséssel így mit kezdjek?

Elolvastam és gondolkodtam is a válaszokon. Most szántam rá magam, hogy reagáljak is. Köszönöm őket!

#2: Ebben így nem hiszek. Nem látom, hogy mindenkinek párja lenne, azt meg végképp nem, hogy megfelelő párja vagy boldog párkapcsolata. Sajnos, túl realista vagyok és nem tudom ezzel vigasztalni magam. Pedig jól esne.

#4: Az idő szót mostanában sokszor hallom. Az a baj, hogy telik és nem érzem azt, hogy pusztán az idő miatt valakinek pont én kellenék. Sőt, inkább azt érzem, hogy ahogy telik az idő, egyre kevésbé tudok majd nyitott lenni a dolgokra. Öregebb leszek.

Nincs sok hozzám passzoló nő, amivel nem is lenne probléma. Elég lenne nekem egy megfelelő is. Ilyen téren tetőzi a dolgot, hogy jó pár lánytól hallottam, hogy sok nő olyan pasira vágyik, mint én... Majd választottak olyanokat, akik nálam bizonyos értelemben jobbak voltak, bizonyos értelemben rosszabbak. (Komoly kapcsolat szempontjából szörnyűek.) Így már abban is egyre jobban kételkedem, hogy egyáltalán csak néhány hozzám passzoló nő van.

#5: Úgy érzed, hogy 100 jelentkezőből kiválasztani egy megfelelőt olyan szintű, mint 10 TALÁN esélyesnél próbálkozni?

#6: Itt is az idő...

#7: Ezek mind igazak rám, viszont egyáltalán nem érzem azt, hogy ez önmagában bármit is hozzátenne az egészhez. Egyszerűen egy haveri szintet sokszor nem tudok átlépni.

#8: Részben pont az szülte a kérdést, amiről írsz: Az elmúlt kb. fél évben 2 új társaságba is belekerültem. 2 embernél volt egyáltalán esélyem. Mindkettővel megpróbáltam komolyabban az ismerkedést, de bukta lett. Nagyon csúnyán és csalódtam is. Lehangolt, hogy tök pozitívan vetettem bele magam a társaságokba, nem görcsöltem, nem kerestem célzottan senkit, csak jól éreztem magam és ez lett az egészből.

Az volt még furcsa számomra, hogy mindkét társaságban tök pozitív dolgokat hallottam magamról vissza és úgy is kezeltek. De, mintha ezek olyanok lennének, hogy emberileg jó vagyok, de férfiként nem.

#9: Neked hogy sikerült, mi fogott meg a másikban?

#10: A kondiban sajnos nem igazán vannak nekem való lányok. (Egy részük bő 10-essel öregebb, egy részük foglalt és a pasijával jár, egy részük meg csak bizonyos elég top pasikra figyel fel.)

Az önkéntesség... Hát, ez egy nem túl nagy város. Gyakorlatilag pár helyen lehet bulizni és berúgni. Egy önkéntes dologról tudok, de ott csak 50 körüliek vannak. :/

#11: Remélem, nincs igazad. A feminizmussal nincs problémám.

#13: Tudnál mesélni te is, hogy miért pont azok fogtak meg, akik?

A társkeresővel kapcsolatban:

- Ismerkedtem régebben netem. Nem célzottan társkeresőkön, hanem egyéb helyeken, még gyk-ról is volt randim. Sosem én írtam senkire, mindig rám írtak és úgy alakultak a dolgok. 2 kivétel volt, ahol én írtam és az egyikből lett is valami. Az a baj, hogy nagyon, de nagyon negatív tapasztalataim voltak. A netes lehetőségek miatt, nagyon másnak adták ki az emberek magukat és utólag derültek ki dolgok. Persze, ez személyesen is megeshet, de úgy érzem, hogy mostanra nagyon jellemző, hogy az emberek egy része kiépít valami alternatív énképet magáról a neten.

- A társkeresőket ajánlották páran, de nem tudom hova tenni a lehetőségüket. Nem nézek ki jól. Vannak ismerőseim és még nálam jobban kinéző srácoktól is hallom, hogy egyszerűen alig tudnak társkeresőkről összehozni randikat. Ha tetszik, ha nem, ott első körben csak a külsőt látja a másikról az ember. Ha jön jobb, cserélik a régit. Azt meg én is megértem, hogy nagyon nagy nyomulás van a srácok részéről. Nem tudnám eljátszani a 0/24-es top pasit és szórakoztatógépet, mellettem meg 10 másik pasi eltudná.

- Sosem ismerkedtem célzottan társkeresés miatt. Az ilyen helyeken gondolom célzottan mennek a kérdezgetések, faggatózások, méregetések. Ezt nem tudnám hova lenni, nem akarnék valami kérdőív lenni.

#15: Nem tudom hova tenni azt a dolgot, hogy a jó kezdőszöveg számítana. Sokszor hallottam, de sosem láttam. Vannak jól kinéző és kevésbé jól kinéző ismerőseim. Próbálkozott mindenki, mindenféle szöveggel, de nagyon, nagyon minimálisan befolyásolta ez, hogy visszaírtak e nekik.

A görcsösséget sosem értettem. Most lehet, hogy úgy tűnik, hogy görcsösen írok, de nem teljesen erről van szó és ez élőben ott sincs. Ha egy negatív témáról van szó, negatívan beszélek. Ha a halálról van szó, akkor is negatívan beszélnék, pedig azzal kapcsolatban rengeteg dolgot elfogadtam. Most is egy olyan témáról van szó, ami negatív és ezért beszélek így róla. Ha élőben ismeretlenül találkoznánk, ez nem jönne le. Sorozatosan kapom azokat a visszajelzéseket, hogy mennyire laza vagyok. És egyébként tényleg, nem megjátszás. Az énem egyik része nagyon életigenlő és nagyon vidám tudok lenni.

A randizásunk részben hasonló. Igazából ilyen kávézós találkozóm nekem sem volt. Volt együtt sütögetés, piknik meg egy csomó minden.

Az a baj, hogy férfiként és nőként más azért a helyzet. Nem azt mondom, hogy nőként álomkönnyű a társkeresés, de más. Te nőként elég sok férfiből választhattál. Én férfiként alig párból. Rád hajtottak általában randi közben a férfiak, szóval adtak valami pozitívumot is. Átlagos férfiként, felém kevés nő rakja magát oda randin. (És még szerencsésnek mondhatom magam, mert legalább 1-2 éreztette, hogy akar valamit, még ha általában ki is derült, hogy csak hazugság volt.)

Igazából az a bajom részben, hogy a sok sikertelenség miatt egyre jobban eltűnik a remény, hogy találok egy megfelelőt. Akkor viszont tényleg érződni fog rajtam, hogy nem akarom igazán a dolgot.