Érdemes lenne összejönni valakivel úgymond "ha nincs ló, a szamár is megteszi" alapon, ha tudja az ember, hogy egy rendes kapcsolatra nincs esély?

Az egész élet arról szól, hogy kompromisszumokat köss.

BMW helyett Opel, vagy BKV.

Budai villa helyett csepeli panel, vagy borsodi putri.

Margot Robbie helyett Margó, a kisboltból.

...

...

...

10! Velem is megcsinálták. És végig éreztem, hogy valami nem oké, de tapasztalatlan voltam így nem értettem meg sokáig hogy pontosan ezt érzem a háttérben, hogy nem én kellek hanem valaki, bárki, aki betölti a barátnő szerepét.

Mire eljutottam idáig és a kidobásához (a végefele egyre inkább érződött, hogy nulla tisztelet, megbecsülés, szeretet, elfogadás van benne irántam) addigra teljesen tönkrevágta az önbizalmam, önbecsülésem és ami még rosszabb a bizalmam mindenki másban is. Azóta is egyedül vagyok és nem tudom hogy ez a gyanakvás valaha el fog-e tűnni, hogy vajon azért kellek mert nincs senki jobb? 😞

Szóval szívesen segítek neked az ásásban, kezdhetjük is ezzel az önző rinyával itt.

#21 Nem kompromisszum a BMW helyett Opel, hanem okos döntés. A kérdés, hogy szereted-a az autódat, vagy csak B tervként tekintesz rá és dobnád egy másikért bármikor.

Nekem sem jut átlagos nőként menő csávó meg alfahím, de sosem vágytam ilyenre. Nekem nem kompromisszum lemondani Johnny Deppről mert bár tetszik, ahogy kinéz, ilyen típusú férfi mellett akkor sem lennék boldog, ha kellenék neki. Az ember olyan társ mellett tud maradéktalanul boldog lenni aki illik hozzá. Nem azt mondom, hogy ne vonzhatnák egymást az ellentétek, hanem valamiben egymáshoz valónak kell lennetek. Pl két sportos, aktív ember biztosan jobban érzi magát együtt vagy két lusta, otthonülő, mint egy ilyen szempontból vegyes páros. Nem azt mondom, hogy nem lehet működtetni ilyen kapcsolatot, de harmonikusabb és kevesebb problémát szül ahol összeillőek az igények. És még lehetne sorolni testalkatot, életkort stb.

Hát ha képes vagy rá...

Értem és érzem, hogy tele a bakancsod az egyedülléttel, nekem is. Baromira elegem van már abból, hogy nekem mindig, mindig, de mindig "boldognak kell lennem egyedül", miközben mindenki másnak körülöttem van valakije, mostanra (30 vagyok) már az egészen reménytelennek tűnő eseteknek is összejött.

DE! Én nem bírnám elviselni. Tudom jól, hogy csak olyanra van esélyem, aki legjobb esetben is semleges számomra, de még valószínűbb, hogy kifejezetten taszít. Ettől pedig szinte azonnal világgá menekülök, nem vagyok képes megerőszakolni magam. Jó, nyilván ha az életem múlna rajta, kibírnám valahogy, de belebetegednék, az biztos. Másnak viszont simán megy ez a ráfanyalodósdi. Te ismered magad, neked kell tudnod, hogy neked mennyire menne.

"Na és mi van a "lóval"?"

Nem kellek neki, mert nem vagyok lapatallu latin macho....

37F incel

Kérdező ha ezek itt 88 oldalon át ócsárolva óbégatják neked az igazukat, akkor sem érdemes rájuk hallgatni!

Ezek az egymást pontozgató görcsök (mindkét nemből) csak a saját rossz tapasztalataikat jöttek ide kiokádni, miközben lehet hogy neked pontosan arra van most szükséged hogy összeállj egy számodra nem vonzó, de legalább elviselhető alakkal, aki kedvel téged

Mások lelkivilágával amúgy ezek sem törődnek túl sűrűn, úgyhogy ne csinálj problémát a dologból!

Ha meg tudod tenni hogy nem vonzóval összejössz, akkor hajrá, énnekem nem nagyon menne, de az az én bajom már

Nem mindegy hogy férfi vagy nő a kérdező?

Tekjesen más a helyzet igazából férfiként és nőként

A pontozgató nyomorultak meg véletlenül nem szeretnék lehúzni magukat a budin?

Mert nagyon jól illeszkednének abba a környezetbe, itt csak a levegőt rontják