Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mihez kezdjek, ha mindenki kivétel, de közben senki sem?
Az ismerkedéskor, főleg az elején mindenki a legjobb énjét próbálja előadni, sokszor hazugságokkal. Ha eddig bárkivel, akármilyen finoman is közöltem, hogy erős túlzásokba esik vagy máshoz hasonlítottam, akkor mindenki felháborodott, hogy ők nem olyanok, mint mások.
Aztán mindig igazam lett. Mindig.
És ezt már nagyon unom. Emiatt teljesen belefáradtam az ismerkedésbe, mert időt pazarlok olyan emberekre, akik nem is léteznek. Minimum kell pár nap, de inkább 1-2 hónap, hogy valakit jobban megismerjen az ember.
Ráadásul, így kicsit magam sem tudom hova tenni, magamban is csalódtam. Rengeteg embertől megkaptam, hogy mennyire jó vagyok, mennyi csaj vágyna ilyen pasira, aztán a gyakorlatban ez mégsem igaz. Átlagosnak tartom magam, ezt nem élem meg se negatívan, se pozitívan. Mégis, voltak, akik lekoptatáskor is azt erőltették, hogy mennyivel jobb pasi vagyok, mint az átlag, de valahogy mégis nálam jobb pasi kellett mindenkinek. Mindenki szerint pár nap alatt találhatnék tök jó csajokat, a gyakorlatban viszont 1-2 havonta kerül képbe valaki, aki problémás és alkalmatlan komolyabbra.
Egyre inkább úgy érzem, hogy 1 bites emberkévé kéne válnom és csak a külsőmre koncentrálni, mert minden más sok. Mégis, erről akar lebeszélni mindenki.
Volt már bárki hasonló helyzetben? Ti mit tennétek?
Járj nyitott szemmel, ismerkedj, a tisztánlátáshoz a tapasztalat is hozzátartozik. Az tény, hogy az elején mindenki próbálja a jobbik énjét mutatni, esetleg egy kicsit füllenteni dolgokban, de én úgy tapasztaltam a többség nem olyan nagy dolgokban "hazudik". A közös célok, a hasonló világnézet, gondolkozás, hozzáállás meglegyen, azt azért az elején tisztázni lehet, és a többit úgyis csak úgy ismerheted meg, ha eltelik 1-2 hónap. Ezzel szerintem nem lehet mit kezdeni.
Ha nem vagy túl naív, az alaptermészetével kapcsolatban úgysem tud átverni (hacsak nem profi nárcisztikus hazudozó, vagy ilyesmi), és ha az bejön, utána úgyis együtt kell lenni egy ideig, hogy kiderüljön összeilletek-e, van-e esélyetek összecsiszolódni.
Miket lódítanak ezek a nők pl.? Mi az, ami nagyon megtetszik, de aztán lelomboz, hogy ez a "személyiség" nem is létezik? Nem érzed magad naívnak néha? Hogy veled sokmindent meg lehet etetni?
Szerintem itt az ismerkedési partnereiddel van a gond.
Jólesik az embernek, ha dicsérik, de ha valaki már túldicsér, az legyen gyanús.
Hát attól függ. Lehet hogy a randipartnerkekkel van a baj, de én azt tapasztalom, hogy bizonyos viselkedés bizonyos reakciókat hoz ki szintem mindenkiből.
Én ugyan senkit nem tiltok meg ghostingolok, de voltam már úgy hogy muszáj volt, (bár ezt már nem is nevezném annak) mert nem értette meg a nemet.
Aztán volt aki barátzónába tette magát. Na, ilyet még nem tapasztaltam, nekem nincs barátzónám, akivel nem jött össze, nem akarok haverkodni. Erre ő azt mondja, legyünk csak barátok. Puff. Hát mondom gyanútlanul, legyünk. Erre már jött este a szívecskés üzi, hogy jó éjszakát, reggel a kávés gif, hogy jó reggelt és ez így ment három napig, folyamatosan írt egész nap. Erre leállítottam. Mondtam neki, a legjobb barátaim már 30 éve a barátaim de nem érzem szükségét, hogy jó éjszakát meg jó reggelt gifekkel meg szívecskékkel kommunikáljak. Egyáltalán, nem kell minden nap kommunikálni. Megsértődött és azt mondta, hogy ugyanolyan rideg vagyok, mint a többi nő. De mit csináljak, nekem a barátság mást jelent. Szeretek kommunikálni másokkal, ha van értelme, van mondanivalónk egymás számára, de ő egy kávzi idegen volt és nem tudtam ezzel mit kezdeni. Gondoltam,m majd lassan megismerem, de nem. Megkaptam, hogy, mit akarok negyven felett, sosem lesz senkim egy gonosz dög vagyok. Vállalom. Tiltottam. Ő elkönyvelte, hogy ugyanolyan minden nő, én meg örültem, hogy megszabadultam egy kullancstól aki nem ért a nemből és a social skilljei a béka feneke alatt vannak. Normális nőnek tartom magam, de nincsen szükségem emberi kapcsolatokra, just for the sake of having them, mert van nekem rengeteg barátom, ismerősöm. Nekem társ kell. És ahhoz az kell, hogy mindketten akarjuk egymást és igent mondjunk egymásra. Ha csak ő gondolja így az egyoldalú és nem azért mert minden nő egyforma, hanem mert nem kell azoknak akiknél próbálkozik.
Azért kell a legtöbbeknek hazudniuk mert ha már az elején kiderülne mekkora szar emberek akkor nem kellenének senkinek, így csak apránként adagolják:D
Amit mondtál pedig így igaz. Hazudoznak az elején, de belefáradnak. Elmondja, hogy ő mekkora frankó és tök kedves 3 hónap múlva meg mindenki hülye csak ő nem:D
A szomorú, hogy elég sok ilyen ember van, sőt a többség:)
Mintha m8ndenkit a te szintedre akarnál lehúzni.
Te magadat semmire nem tartod es másoknak akarod megmagyarázni hogy mondhatnak bármit csak vetítenek ugyis meg senkik ők is.
Fogadd el hogy az embereke javaresze több kapacitast lát saját magában mint te magadban.
#1: Volt hasonló is.
#2: Amit írsz, azzal egyetértek. Egy idő után előbújik mindenki igazi természete. Az a baj, hogy a világnézettel, célokkal és egyebekkel is mindenki szépít az elején. Kicsit úgy, mint itt. Itt is előszokott fordulni, hogy valaki nagyon jókat ír magáról, aztán pár válasz után kiakad és átmegy idegbetegbe. Ezzel kapcsolatban igazából az a problémám, hogyha mindenkire elmegy 1-2 hónapom, akkor talán 10-20 év múlva találok valakit, akivel passzolok.
Mikben hazudtak? Változó. A "nem vagyok olyan, mint a többi lány" szinte alap volt. Pl. voltak olyan lányok, akikkel nekiálltam beszélgetni, pár nap után nagyjából kiismertem őket és hogy mi jön be nekik. Ők benyögték, hogy kedvelnek vagy többet kezdenek érezni. Én megmondtam, hogy ez kedves, de nem igazán én vagyok az esetük, mert általában tisztában voltam már az ideáljukkal és néhánynál még az exekkel is. Ilyenkor jött az, hogy a csillagokat lehazudták és leígérték, hogy de, én kellek nekik, bízzak meg bennük és hasonlók. 1-2 hét után jött a beismerés, hogy igazam volt.
De, olyan is volt, akinek egyetlen egy dolgot nem szabadott volna elmondania egyetlen egy embernek. És elmondta. Aztán jött a könyörgés meg a sírás.
Az is tök alap, hogy sokan a bizalomra játszanak és azt mondják, nem ismerkednek mással, aztán kiderül, hogy mások is vannak képben és ők lesznek a befutók. Van, akinél kiderült, hogy pasija van...
Naivnak szerencsére annyira már nem tartom magam, mert ezekbe a helyzetekbe nem megyek már bele mélyen érzelmileg. Ettől függetlenül, kiábrándítónak érzem, hogy nem jön egy olyan lány sem, aki teljesen magával ragadna és valós lenne a személyisége, nem pedig színészkedés.
#3: A saját véleményem és a környezetem alapján, elég jól ismerem magam, de ezzel nem megyek semmire. Észreveszem, hogy ki problémás, de ettől még nem fognak sajnos "jobb" emberek elém kerülni. :/
#4: Ezzel egyetértek, az nekem is fura tud lenni.
#5: Pont ez is furcsa nekem, hogy rengeteg hasonlóan fura hapsiról beszéltek ezek a nők, megkaptam, hogy szerencsére én nem vagyok olyan... És aztán többségük mégis valami problémás egyénnel jött össze. Így még inkább nehéz hova tenni a dolgokat. (Ez a kávés gifes fail felnőttként.)
#6: Sajnos jelenleg így ezzel egyetértek, de nem akarom így gondolni. Ezért keresem a kivételeket, de ritkán találok.
#7: Ezt a választ biztos ide szántad? Mert, mintha nem erre a kérdésre írtad volna. Senkit sem akarok lehúzni. Nem tartom magam semmire és másokat sem. Magamban is látok kapacitást. (Aki zöldre nyomott, az tényleg úgy gondolja, hogy ez válasz a kérdésemre?)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!