A férfiak miért lesznek agresszívak, ha elutasítják őket?

Ferfikent mondom, hogy gaz az ilyen viselkedes, es tonkreteszik ezzel a bizalmat a normalisak irant is.

Sajnos ezeknek az embereknek vagy nem mondtak soha nemet gyerekkorukban, vagy annyira sikertelenek, hogy frusztraltta valtak.

Nekem eddig 2 nő mondott normálisan nemet (Ritkaságszámba megy!), az a vicc, hogy nem akartam tőlük semmit.

Az elsőnél egy csoporttal beszélgettem, a kiszemeltem helyett a csúnya barátnő kezdett magyarázni, hogy kedves, jó fej, szeretni való, stb. vagyok, de nem egymást keressük. Miután a tudtára adtam, hogy nem ő, hanem a barátnője jön be, mind a 8 lány beszólt elég durván.

A másodiknál állásinterjúra mentem, már 9 embert kérdeztem meg, hogy meg tudják-e mondani hol található az adott utca és házszámú épület, a térkép szerint ott voltam, de sehol semmi és senki nem adott útba igazítást. Szembejött egy 10/10-es lány és őt is megkérdeztem, erre az volt a reakciója, hogy szépen mosolyog, majd közölte sajnálom, de van barátom.

Ellentétes irányba mentünk, tettem egy nagy kört, majd rátaláltam az épületre és ott volt a hölgyike is 2 barinővel beszélgetve, nah azok oltottak ezerrel, hogy követem a barátnőjüket és kiabálva különféle jelzőkkel illettek, így mentem be állásinterjúra.

Kérdező azt elképzelhetőnek tartod, hogy nem is annyira normális módon küldöd el őket? Tudnál írni néhány példát?

Nekem eddig csak sértő visszautasítás jött, de ezért sosem szóltam vissza bunkón, sőt amit megfigyeltem, hogy sértegetés esetén külön megköszönve a véleményüket az jobban kicsapja náluk a biztosítékot :)

---

Kérem, írjatok pár példát normális visszautasításra, nehogy kiderüljön, hogy csak félreértettem a nőket, köszönöm!

Én is társkeresőztem, volt pár fura alak, akiket elutasítottam és bár először úgy tűnt, elfogadták, csak nem adták fel - csak írogattak, tolták a hülyeséget. Végül le kellett őket tiltanom.

Volt egy, aki rettentő tudálékos volt és valami ki nem fejtett csoda tudományban ő de profi és velem is megosztja... aztán mivel elég idegesítő volt a stílusa, elköszöntem. Litániát írt, hogy majd visszakapom az élettől, amit vele tettem (??), hogy ő megosztotta velem az ismereteit, amiket én majd remekül fogok hasznosítani. És mondjam meg ő miért nem kell nekem, írjam le, mi a bajom vele. És nekem semmit nem jelentett a mi elő-ismerkedésünk?? Egy videochat?? Nem. Letitottam 2-3 nap irkálás után.

A másik már messengeren de odavolt... percenként írt, fotók a reggeliről, a cigarettáról, a kertről, a melóról... Szerelmem... Mondom sztem ez picit korai, még nem találkoztunk. Vidékről jött fel pestre, nővérééknél lakott, akik állítólag rendszeresen meglopták. És akkor ok péntken találkozzunk, addigra vesz rendes ruhát, mert csak melósa van Pesten, de akkor hétfőn költözzünk együtt albérletbe, mert nem marad náluk, akkor hazamegy vidékre. Hát menj. Írtam, ne haragudjon, én ebben nem tudok részt venni. Ő is látszólag elfogadta, aztán könyörgött újra és újra. Szintén letiltottam.

Ma már nem nevelik a fiatalokat társas kapcsolatokra, így aztán a nagy többség nem is tudja, hogyan kell csinálni.

Aki meg tudja, azt megalázza az, aki azt hiszi, hogy neki mindent szabad.