Lányok ti hogyan élitek meg, hogy nem érdeklődnek utánatok férfiak?

Latod megis elkoszontel :)

Ez nem rossz vagy jo tulajdonsag, hogy elso korben a kinezet szamit, mindenkinek az szamit.

Csak a ferfiak bevalljak, a nok meg nyomatjak a bullshitet, hogy "inkabb a belso ertekek".

A nagy turot, a belso ertekek csak akkor szamitanak, ha a kulso mar rendben van - noknel is, ferfiaknal is. A kulonbseg a nok kepmutatasaban van.

Ezerszer tobbre becsulok egy not, aki kerek perec kimondja, hogy neki 180 centi alatt vagy kigyurt test nelkul nem leteznek a ferfiak, mint aki lepten-nyomon a belso ertekekkel jon, aztan amikor jon a 170 centis jolelku, Atlag Jozsi, aki szepen viselkedik vele, akkor meg fintorog, hogy "nincs meg a kemia" :)

#9 azért szóltam be az 5.-nek, mert egyrészt a kérdés NŐKhöz szólt, szóval teljesen irreleváns volt a hozzászólása. Másrészt amit írt teljesen érdektelen.

Az arcom egyáltalán nem csúnya, nem emiatt találtam későn párt. A duci lányismerőseimnek sem volt szép arca, sőt volt amelyik tiszta akné volt stb. Arra akartam kihegyezni a kommentemet, hogy nem a külső számít, és semmiképp nem lehet ilyen butácska szabályokkal leírni a társkeresést, hogy "aki kövér, az szingli marad", meg "aki széparcú, azt 18 évesen eljegyzik". Amiket ti írtok, olyan mintha megrekedtetek volna valami Disney mese, vagy egy kiskamasz fiú értelmi szintjén. Lehet bizonygatni itt a hülyeségeket, csak semmi köze a valósághoz.

12: "Latod megis elkoszontel :)"

Látom nem esett le még mindég, hogy nem a másik külseje miatt, hanem a saját lelkisz*rom miatt. ;)

de ez már off.

Nem járok barátnőkkel szórakozni. Sőt igazából nincsenek is ilyen barátnőim. Az a néhány lány, akivel hasonló az érdeklődésünk, velük más programokra megyünk. De mindegy, én ilyen vagyok, a nők túlnyomó részével nem találom meg a közös hangot.

Társaságba járok, több hobbim is van. Engem nem igazán zavart, hogy nem érdeklődtek soha irántam, mert ezek a társaságok nem is az ilyen izzadtságszagú, "mindenáron össze kell jönni valakivel" típusú környezet. Most meg már van párom, akit egyébként 2 éve már ismertem, mire összejöttünk.

Nekem szarul esik, így közel a 30hoz úgy volt egyetlen kapcsolatom, hogy az exem - saját bevallása szerint - csak azert jött velem össze mert nem állt le vele más.

Nem érzek nagy különbseget az ismerkedés meg a nem ismerkedés között mert 0 közöm van a férfiakhoz mindket esetben.

Az önbizalmamat nem ez vágja haza - az teljesen rendben van mert az élet legtöbb területén "megvagyok", inkább az életbe vetett hitem kerül jégre, mert tudom hogy egyedül élek és halok meg vagy leszegett fejjel belekényszerítem magam egy olyan kapcsolatba ahol jobb esetben elvannak velem amig nincs jobb, rosszabb esetben meg kolonc vagyok a másik nyakán - és az idő nem a kedvemért dolgozik, az én és a potenciális partnereim minősége romlik az idő múlasával.

Én az egyedüllétet választottam aztán a cinizmus megtalált, mert látom a szép barátnők milyen "szép dalia férfit" választottak maguk mellé, és hogy mit gondolnak a jövőről, csak remélem hogy legalább ők rámcáfolnak ha már sokaknak nem sikerült, mert a javukat akarom.

Nem mindenki talál párt, de nekem talán ez nem is való.