Lányok ti hogyan élitek meg, hogy nem érdeklődnek utánatok férfiak?

Inkabb én azt élem meg rosszul amikor a barátom beveszi a bnőim kam csábítását es nekik kezd udvarolni (akiknek barátjuk van es soha nem szakitanak de ugy heccbol egotuning nekik a pasim)

Es látni meg visszahallani azt hogy az en barátom a bnoimet fűzi.

Egyetlen egy barátom volt csak aki mellettem tartott es taszotották a bnőim hogy nyomulnak rá. De az osszes tobbi exem egy az egyben behodol. Visszaflortolnek. Stb.

Én pl. nem mentem inkább szórakozni. Most mi abban a buli, hogy ott áruljam a petrezselymet? Sokkal szebb barátnőim nem voltak, pont ezek miatt nem is éreztem magam jól a túl szép lányok társaságában. Ez ilyen hiúsági kérdés, amin csodállak, hogy annyira túl tudsz lépni, hogy képes vagy ezekkel a lányokkal barátkozni, de nekem nem ment. Nem is fogadtak be, nem voltam elég menő nekik. Illetve egyszer bevettek az osztály legmenőbb 3 lánya közé, mármint a legeslegmenőbb lány kiadta parancsba, hogy mostantól én is hozzájuk tartozom, aztán karonfogva kellett sétálni hármasával a folyosón, meg ilyenek. Kb. 2 napig baromi büszke voltam rá, hogy befogadtak, aztán valahogy kilógtam a sorból, egyáltalán nem éreztem jól magamat velük és magamtól visszahúzódtam a nem menő lányok közé. De ez még általános iskolában volt.:)

A páromat se buliban ismertem meg. Mi lett volna abban a jó, ha egy olyan közegben ismerkedek, ahol nem érzem jól magam? Tény, hogy nem pasiztam sokat, mert introvertált voltam és ki se mozdultam, ha nem volt muszáj, de mit kezdtem volna én egy bulizós pasival? Nagymamám pl. nagyon szép nő volt, elcsavarta a fejét egy rendkívül karizmatikus, extrovetált férfi, aztán 20 éven át szenvedtek egymás mellett, amíg felnőttek a gyerekek, mert nagyapám fűvel-fával megcsalta nagyanyámat. Nem is illettek össze. Nagyapám ment bálokba, összejövetelekre, állandóan nyüzsgött, nagyanyámat hiába hívta. Nyilván párszor elment még a kapcsolatuk elején, de nem érezte jól magát és inkább otthon maradt. Nagyapám magányos volt, egész házasságuk alatt és mással enyhítette a magányosságát. Nem illettek össze.

Szóval szerintem ha valamiben nem érzed jól magad, akkor azt ne csináld. Persze ha rosszabbul érzed magad bulik nélkül, akkor menj, de nekem nem úgy tűnik, hogy ez lenne a te világod és nem is hiszek benne, hogy bulik nélkül ne lehetne létezni. Én nem voltam soha egyetlen egyben se, kivéve egy táncos rendezvényt még általános iskolában és az általános iskolai bankettet, de igazán kihagyhattam volna, mert táncolni se tudtam. Mondjuk kis béna voltam, mert épp az általános iskolai szerelmemet sirattam, akibe ovis korom óta szerelmes voltam és egyszercsak megkopogtatta a vállamat, felkért táncolni, én meg azt mondtam neki, hogy nem. De hát épp miatta bőgtem, nem akartam, hogy lássa az arcomon.:D Azért utána írtam neki egy szerelmes levelet, amire soha nem válaszolt.:)

Elkeltem így is, volt részem szerelemben így is.

Az én időm később jött el.

Minden sértés nélkül, gondolom, husi vagy és még az se oszlik el jól.

Férfi vagyok és tudom, mi hogy gondolkodunk. Aki csúnyácska, de vékony, vagy még nagyon jó alakja is van, valaki ráhajt. Az abszolút mínusz pozíció a csúnya, kövér (aránytalanul).

Egyszer amúgy volt olyan, láttam egy lányt táncolni. Gazella-test, gyönyörű lábak, jó fenék, szélesebb váll, amit én szeretek, meg még magas is volt.

Aztán megláttam az arcát, azt hittem, a pohár kiesik a kezemből. Egy atomtest mellé járt egy olyan ronda arc, nem tudom, hogy jött össze...

És inkább táncoltam egy husibb, de szép arcú lánnyal.

5

Baromság! Husi vagyok. 95 kg. Sosem volt gondom a pasizással! Férjhez is mentem. Vicces, humoros, IT fejlesztő. Tehát még azt sem lehet mondani, hogy az alja maradt...

#6 Ne törődj vele, szánalom ez a csávó. Mindenhová be kell nyögnie valamit, annyira buta szegény.

Én vékony és atletikus alkatú vagyok, ehhez képest az összes duci barátnőm fényévekkel korábban elkelt mellőlem, mindegy, hogy milyen volt az arcuk, meg a testarányaik.

Kedves kérdező!

Érdemes elolvasni ezt a cikket.

[link]

"Szexinek lenni nem a tökéletesre retusált fehérneműmodell alkat, hanem a Valódi Nő. Nem tökéletesre plasztikázott ajkak, hanem egy szívből jövő, őszinte mosoly. És nem a kihívó viselkedés, hanem a magával ragadó kisugárzás, a holtig tartó női ragyogás"

10/10 😊

Tl;dr: kisugárzás. :) És a jó hír, hogy ezen lehet javítani, lehet fejleszteni, hogy autentikusan a részét képezze a létezésednek. :)

Utolso ket valaszolo, nema erto olvasas megy? Pont ti ketten bizonyitjatok az 5-os igazat :D

Valoszinuleg az atletikus valaszolonak nem tul szep az arca, a husi valaszolonak meg vagy nagyon szep az arca, vagy olyan ferfit talalt, aki egy kicsit szubmisszivebb tipusu es "berantotta" a kapcsolatba.

De altalanossagban mi ferfiak nem jarunk sem kover, sem csunya nokkel, ha valaszthatunk masmilyet.

"De altalanossagban mi ferfiak nem jarunk sem kover, sem csunya nokkel, ha valaszthatunk masmilyet."

Ha ez igaz lenne és emiatt ki kellene "lépnem" a férfi halmazból, akkor büszkén tenném meg, mert inkább lennék kívül és mondjanak rám bármit is, de ezzel nagyon nem tudnék azonosulni. ;]

Nem szeretem a "megbánás" szót használni, de ha alkalmazhatom, akkor a legnagyobb dolog amit megbántam az életemben az volt, amikor egy husisabb hölgytől köszöntem el 2 randi után. Olyan kisugárzása volt, hogy "vitt mindent".

Mielőtt belekötnél: több partnerem is volt, vékonyabbak is, akiktől szintén elköszöntem, aztan az ikszedik után leregeltem magamat. Azóta sokat "edzettem" magamat, hogy ilyen ne forduljon elő a jövőben. (Lelki tüskék off)