Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mennyire beteges hogy félek ettől?
25 éves nő létemre sosem volt senkim és időnként elfog a szorongás és a pánik, hogy ez sosem fog megváltozni, vagy legalábbis nem időben és hogy nem lesz családom, gyerekem.
Tudom hogy ez egy elég irracionális dolog, de az ember az érzéseit nehezen irányítja és most így menzesz előtt mindig nagyon kivagyok lelkileg. :(
válasza:Egyáltalán nem irracionális. Ha nekem nem lett volna senkim 25 éves koromig, akkor én is aggódnék.
Nagyon racionális az aggódásod. Aggódj kicsit erősebben és többet, mert az cselekvésre sarkall.
válasza:Csak betegre ne aggódd magadat, mert az ártalmas!
Fogyjál le inkább, úgyis valószínűleg avval lesz a baj
válasza:Az ember társas lény. Természetes hogy szorongsz, de a félelem helyett nem gondolod, hogy talán nem ártana ismerkedni valakivel, hogy a magányos léted megváltozzon?
Gondolom azért nem volt még senkid, mert semmit sem tettél azért, hogy legyen.
válasza: válasza:Félni/aggódni a helyzeted miatt megindokolható.
Semmit se tenni ellene -nos, ez elfogadhatatlan.
válasza:6-osnak van igaza, mindig ez volt a szitu. Nézd, bármilyen nehéz is elfogadni, ami nem megy, azt nem lehet erőltetni. Eddig csak olyan srácok tetszettek nekem, akik hozzám hasonló beállítottságúak (mert van bennünk közös), csak velem ellentétben nekik eszük ágában sem volt barátnőt találni, mert vagy mélyen vallásosak (én nem) vagy munkamániásak vagy az egyikük meleg volt. Évek teltek el és azóta is szinglik.
Akiknek meg én kellettem volna... hát, már kamasz koromban is lenéztek amiért nem volt senkim, de persze egyből szexet akartak. Tényleg ez volt...
Ha nem értékelnek olyannak, amilyen vagyok, az nem vonzó egy nőnek.
Már 2 éve nem ismerkedtem az életben úgymond. Nincs olyan társaságom, ami ezt lehetővé tenné. Nem pesti vagyok, errefelé a szociális programokra viszonylag kevés esély van, de egyedül kimenni a vadvilágba bárhová hátha akad valaki... nem azt mondom, hogy nem próbáltam, de azért ritkán adódik lehetőség interakciókra.
Plusz egy nagyon társaságkedvelő, hangos, bulizós valaki engem nagyon lefárasztana, én meg valószínű untatnám. Nem hiába szingli sok introvertált.
És én nem hiszem, hogy a válás meg a családalapítás a tapasztalaton múlik, de nyilván nem az lesz, hogy esetleg az első megkéri a kezem, bár erre már volt példa baráti körben, csak ők kamaszként találkoztak. 25 felett más elvárások vannak tudom, és valószínű nem leszek egy szexpokolgép az elején, de egy megfelelő partnerrel működnie kell idővel. :D
válasza:Én beszélgetnék veled. Írtam is üzenetben, de hát olyan szinten zárkózott vagy, hogy nem reagáltál rá. Szintén ezer éve egyedül vagyok és már egy ideje nem ismerkedtem senkivel.
Nem hiszem, hogy olyan nő lehetsz, aki hozzám való, de nagyon érdekes beszélgetés lenne.
válasza:Hasonló cipőben jártam. Én 24 évesen nyitottam egy férfi felé először (már sok-sok éve ismertem, de eszembe se jutott volna, hogy legyen köztünk valami, egyszerűen régebben nem voltam érett és nyitott még erre). Egy teljesen random csevej kezdett köztünk egyre terebélyesedni, és azóta, pár év eltelte után most a menyasszonya vagyok. :) Pedig előtte még csak nem is csókolóztam soha, teljesen kapcsolatfóbiás voltam, rettegtem már a gondolattól is, ezért mindenkit ellöktem, olyanokat is, akikkel kölcsönös volt a vonzalom.
Tehát van remény! Lehet, hogy életed szerelmét már régóta ismered, csak még nem tudsz róla. ;) Járj nyitott szemmel, ne tolj el mindenkit zsigerből, adj esélyt jobban megismerni embereket, aztán ha nem működik, nyugtasson a tény, hogy bármikor visszakozhatsz, de ne úgy állj hozzá, hogy "úgyse fog működni". Nem tudhatod, az élet meglephet! Sok sikert!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!