Miért keresik folyton a hibákat bennem a férfiak?

Ismerkedési fázisban vagyunk, rendszeresen olyan megjegyzéseket kapok, hogy pl.

sétálunk randin, leülünk valahova. Az egyik azt mondja, jé, szőrös a nyakad. (nem szőrös amúgy, vagy csak annyira mint mindenki más földi halandónak)

Másik pasi, másik randi= jé, neked ekkora lábad van? Mondom, igen, ekkora! Hányas? 39-40 azt mondja nem hiszi el, nagyobbnak tűnik. Na itt lett volna kedvem a képébe tolni cipőstül a lábam, hogy nézze meg. Itt is megjegyzem, akkora a lábam amekkora, tényleg nagynak tűnik, mivelhogy rettentően vékony a bokám és piszkafa lábaim vannak.

Nagyon elegem van a faszikból.

Miért nem lehet a pozitív dolgokra koncentrálni? Van helyes arcom, normál karcsú alkatom hosszú combú vagyok, mi van a pasikkal? Mi bajuk magukkal? Miért nem találok normális pasit aki a szépet értékeli?

Azon is gondolkodtam hogy nekem se kéne toleránsnak lennem hanem elővennem egy bunkó stílust aztán beszólogatni hogy jé, mekkora az orrod, meg jé, te lekopaszodtál vagy letolattad?

Vagy jé, van egy kis pocak, gyereket vársz?

Csak nem vagyok bunkó. Mérlegelem az adott pasit, és ha nem terszik, illedelmesen elköszönök és nem állok neki rugdalni.

Nyugtassatok meg hogy csak arról van szó hogy a selejtjét vonzom.