Azok a férfiak, akik ingyen lakhatással, étkezéssel, esetleg egyéb szükségletek biztosításával és autóhasználattal igyekeznek nőt találni, aki szinte ismeretlenül hozzájuk költözne, anyagilag mit és mennyit tudnak belefektetni a "kapcsolatba"?

Tudom, hogy elég vicces, de pont nem aranyásót keresnék, hanem olyan nőt, akiről a szociális munkások és segítő szervezetek szoktak beszélni, mint unikornisról, hogy márpedig létezik ilyen ember.

És nem, egyáltalán nem akarom kihasználni a szorult helyzetét, ha csak az nem számít kihasználásnak, hogy egy LEHETŐSÉGET kínálok számára KÖLCSÖNÖS SZIMPÁTIA ESETÉN. Hiszen nekem is és neki is az a jó, ha mindketten vonzódunk egymáshoz.

Nagyon sok férfi meg idős ember örülne ilyen lehetőségnek, csak hát nem vagyok jóságos terézapa, csak egy magányos férfi, aki szeretne intimitást az életébe.

Az anyagi helyzetemmel egyébként semmi baj nincs, sőt! Viszont mint mondtam, nem a pénzemmel akarok nőt fogni magamnak, meg nem is olcsó házicselédet szeretnék találni, hanem egy társat és talán túl romantikus képzelgéseim vannak, de a mai modern, karrierista, menedzserasszony meg modell jégkirálynő világban már alig találni kedves, aranyos, bújós lányt, aki hisz még olyan "elavult" emberi értékekben, hogy ha valakitől valamit kapunk valami olyat, ami nekünk jól esik, akkor azt kérés nélkül viszonozzuk olyasmivel, ami a másiknak is jól esik.

De ezt megint nem szabad leírni, mert akkor megint nekem támadnak, hogy ingyen prostit keresek. Nem. Olyat keresek, akinek szimpatikus vagyok és nem kényszer számára a velem való együttlét és még Brad Pittre sem kell közben gondolnia.