Amíg nincs lehetőségem külön költözni nem fogok tudni pasit találni?

8-as válaszolód vagyok.

Pedig de. Ilyen egyszerű...

Elvált nő vagyok én is (bár mindig volt különvagyonom, ilyen helyzetben, teljesen kiszolgáltatottan valóban nem voltam, ezt kérlek nézd el nekem).

Szóval nem a fotelből dumálok :)

Én megértem persze azt is, hogy “nem akarod elherdálni”- de

- az eladók többsège túláraz, főleg, ahol ilyen családi helyzetek vannak, mert az lebeg a szemük előtt, hogy “jajj az osztozkodás után ami nekem jut, az mire lesz elég”.

Inkàbb keretezd át a dolgot és úgy tedd fel a kérdést.

Menni akarok? Igen.

Ehhez el kell adni? Igen.

El akarom adni mondjuk 3-4 hónapon belül? Igen.

Ér nekem az életem hátralévő 20-30-50 évére a nyugalmam annyit, hogy most 1-3-5-10%ot engedjek az árból?

Ne most agyaljál azon, hogy a részedből mit veszel/ először adjátok el.

Nekem nincs ebben érdekem, ezért nyugodtan elfogadhatod: a mai hitelezéssel, családtámogatásokkal, kedvező kamatkörnyezettel túlfűtött keresleti ingatlanpiacon ami nem megy el pár hónap alatt- ott az árral vannak bajok.

(Ne az ingatlan.com hirdetési áraiból tájékozódj, hanem a földhivatali, valóban eladott ingatlanok árával szembesülj, ingatlan értéktérkép alapján, valós tranzakciókból kalkulálj!)

Gondolkodj el ezen és ne a kifogásokat, hanem a megoldást keresd!

A képlet már pedig továbbra is pofonegyszerű: menni akarsz vagy nem?

Ha igen, tessék rugalmasabban gondolkodni. Minden más felesleges...

Picit sarkítasz/ ez is mutatja, hogy be van szűkülve a gondolkodásod ebben a kérdésben.

Negyede áron?! Az valóban butaság lenne. Senki nem kapacitált erre, de az általános gyakorlat eleve kb az az ingatlanpiacon, hogy alapból van egy kb. 5%-os alkusáv minimum és - de ha nekem nem hiszel: kérdezz ingatlanost- a nem mozduló házaknál, lakásoknál vagy bután/makacsul kitart a tulaj (szíve joga, tegye, ha nem sürgős az eladás, de nálad gondolom nem opció így èlni évekig!) vagy 1-2 havonta 1-2 millióval megy lefelé.

Azt is számítsd bele, hogy a vevők többsége csokos/hiteles lesz- annak az átfutási ideje (mire te pénzednél leszel) jó esetben is 4-5 hónap.

Szóval ha most ülsz a valagadon, hogy nehogy negyede áron herdálgass :D de nem engedsz jottányit sem, akkor ha be is esik fél év múlva egy ígéretes vevő, akkor is még a karácsonyt, Valentin napi “cukiságokat“, az orgonavirágzást garantáltan a házikóban töltöd, összezárva az élettársaddal KÉNYSZERBŐL.

Kell ez neked?

...meg ne vicceljünk már! Bár nem írtad, hogy hol, de mivel a borsodi zsákfalu messzi horrornak van feltüntetve, egy fèlig felújított kádárkocka is egy jobb helyen már 40-50 millió (pl főváros környéke, megyeszékhelyek).

Ebből engedni 1-2-3-5 milliót is akár az alkusáv, józanész, de semmiképp nem herdálás.

Ha valamit nem vesznek, az bizony túlárazott.

Nehéz helyzetben vagy- most kellene lépni, nem idegileg tönkremenni abban, hogy kerülgetitek egymást a szobákban kergetőzve meg mosod továbbra is a gatyáit de eljárogatsz...

Ingatlanpiaci szempontból is: most keresleti piac van, de ha kifutna a csok meg a felújítási meg a babaváró és megemelik végre az alapkamatot, akkor nem lesz még ekkora kereslet sem... plusz nem ártana arra gondolni, hogy nem sokkal ezután neked is kellene egy új lakhatási lehetőség... ehhez ingatlan és esetleg hitel pl, ami a jelen helyzetben még jó kondíciókkal megszerezhető...

...hàt ezt neked kell tudnod, de tedd már fel magadnak a kérdést akkor így:

- nem túl értékes, nem túl forgalomképes kis kulipintyó feléért meddig vagyok hajlandó szívatni magam? :)

- ezek szerint nem ilyen 50-70 MFt+ értékekről beszélgetünk... ha mondjuk 25-30 és még agyon is van hitelezve akkor a hitelek után rád maradó rész mennyi lehet? Pl 4-5 millió/fő?

Egy éves fizetésed sem, még az is lehet (nyilván senki nem tudja, te meg nem írtad).

Értem én, hogy cirkusz van, meg meztelen hátsóval nem akar senki menni (nem is kell!) meg foggal-körömmel ragaszkodtok minden fillérhez (duplán “jó”, ha ezzel meg is lehet szívatni a másikat, mert “nehogymáá neki IS jó legyen”...

de el kellene engedni az érzelmeket a pénzügyekből.

Addig üldögéltek a félig felújított közös tulajdonban, amíg annak állaga is romlik kissé (folytatni kellene, de màr nem akarjátok)- csak emiatt értéktelenedhet, avulhat is akár...

Ha meg egymásnak feszültök és egyikőtök (sem) olyan értelmes, hogy megegyezni tudjatok az esetleges csökkentésről, akkor majd fizetitek a sokkal dràgább szakértői meg perköltséget, hogy a bíróság szüntesse meg a közös tulajdont, menjen kényszerértékesítésre valóban kétharmada vagy fele áron...

Hát te tudod... de erre a pár milliós rész megváltására, hitel átvállalására sem hitelképes egyiktek sem, még ilyen minimálisan sem?

(...azért ez valahol roppant szomorú és felelőtlen... lehet, hogy ezen kellene most dolgozni, nem a pasizàson).