Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy viselitek és kezelitek, hogy csak ti vagytok szinglik a társaságotokban?
Az összes barátomnak van párja, valakit már így ismertem meg és olyan is van, akinek már később lett kapcsolata. Nekem még soha nem volt párkapcsolatom és ez sokáig egyáltalán nem zavart, nem frusztrált és nem éreztem különösebb problémának. A szintén egyedülálló barátaimmal ráadásul tök jól meg tudtam beszélni többek között ezeket a dolgokat is (társkeresés, problémák, sztorik stb., mert ez akkor még egy közös téma volt), illetve sokat találkoztunk, beszélgettünk, rendszeresen összehoztunk valami közös programot és még eljártunk mondjuk úgy "ismerkedős helyekre" is (mind inkább amolyan introvertált, visszafogottabb típusok vagyunk, így nem nagyon jártunk bulizni, nagyobb társaságba stb., de így együtt ez is egész jó volt). Mióta viszont mindannyian találtak maguknak barátot/barátnőt, én picit kiestem a képből. Ilyen közös programjaink már nem igazán vannak, inkább csak néha összeülünk és beszélgetünk, de az utóbbi időben ugye azt is sokszor csak online. A legtöbb idejüket inkább a párjukkal töltik, ha találkozunk akkor is sokszor hozzák őket magukkal és általában ugye arról mesélnek, hogy mit csináltak együtt, hol voltak, mit terveznek, mi van velük, mit kaptak a másiktól vagy adtak a másiknak stb. Engem pedig ez egy ideje már frusztrál, rosszul érzem magam miatta és azt érzem irigy vagyok. Tudom, hogy ez nem helyes és velük együtt kellene örülnöm, támogatnom kellene őket stb. és emiatt nagyon rosszul is érzem magam, próbálom nem kimutatni feléjük amit érzek, pozitívnak maradni és gratulálni, érdeklődni stb., de megmondom őszintén nem egyszerű. Rossz érzés, hogy rám már kevesebb idejük jut, mert rajtuk kívül nincsen más társaságom vagy olyan ember, akivel hasonlóan közel állnánk egymáshoz. Valamint úgy érzem, hogy csak én vagyok az a szerencsétlen, akinek még mindig nem jött össze és magányos, nincsen senkije, nem kell senkinek stb., és majd én leszek a helyi macskás nő.
Úgyhogy tulajdonképpen arra vagyok kíváncsi, hogy más is érez-e így vagy hasonlóan, más is van-e ilyen helyzetben. Ha pedig igen, akkor ezt hogyan kezelitek, hogyan viszonyultok a barátaitokhoz, hogyan viselkedtek velük, megbeszélitek-e ezt is stb.
Nálunk is mindig én vagyok az, aki ötletel, hívja őket stb., de nem túl hatékony és valahol már elegem van belőle. Valakinél tényleg azt érzem, hogy mióta van párja kb. bezárult a világ, senki más nem létezik.
Az egyiküknek például távkapcsolata van, külföldön él a barátja és évente kétszer találkoznak, nyáron és télen amikor szabadok. Azt gondolná az ember, hogy akkor ő biztosan jobban igényelné a baráti beszélgetéseket, találkozókat, programokat. Nem :D Ha velem volt, akkor is mindig a telefonját nyomkodta és vele beszélgetett, sietett haza vagy el se jött mert a barátjával kell telefonálnia, illetve mindig csak a barátja volt a téma, állandóan róla beszélt és biztos mennyire tetszene neki ez a film, biztos szívesen eljött volna ő is, vele kellett volna eljönnie, hát ő csak a barátjával tudja jól érezni magát stb. Barátok vagyunk kisgyerekkorunktól kezdve, de amúgy csak a barátjával tudja jól érezni magát, köszi, jól esett.
Gyerekes is van, ő gyakorlatilag eltűnt. Vele nem voltunk olyan nagyon szoros baráti kapcsolatban, csak beszélgettünk meg találkoztunk párszor, de én kedveltem, jó volt vele lenni. Amióta gyereke van azóta semmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!