Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy viselitek és kezelitek, hogy csak ti vagytok szinglik a társaságotokban?
Az összes barátomnak van párja, valakit már így ismertem meg és olyan is van, akinek már később lett kapcsolata. Nekem még soha nem volt párkapcsolatom és ez sokáig egyáltalán nem zavart, nem frusztrált és nem éreztem különösebb problémának. A szintén egyedülálló barátaimmal ráadásul tök jól meg tudtam beszélni többek között ezeket a dolgokat is (társkeresés, problémák, sztorik stb., mert ez akkor még egy közös téma volt), illetve sokat találkoztunk, beszélgettünk, rendszeresen összehoztunk valami közös programot és még eljártunk mondjuk úgy "ismerkedős helyekre" is (mind inkább amolyan introvertált, visszafogottabb típusok vagyunk, így nem nagyon jártunk bulizni, nagyobb társaságba stb., de így együtt ez is egész jó volt). Mióta viszont mindannyian találtak maguknak barátot/barátnőt, én picit kiestem a képből. Ilyen közös programjaink már nem igazán vannak, inkább csak néha összeülünk és beszélgetünk, de az utóbbi időben ugye azt is sokszor csak online. A legtöbb idejüket inkább a párjukkal töltik, ha találkozunk akkor is sokszor hozzák őket magukkal és általában ugye arról mesélnek, hogy mit csináltak együtt, hol voltak, mit terveznek, mi van velük, mit kaptak a másiktól vagy adtak a másiknak stb. Engem pedig ez egy ideje már frusztrál, rosszul érzem magam miatta és azt érzem irigy vagyok. Tudom, hogy ez nem helyes és velük együtt kellene örülnöm, támogatnom kellene őket stb. és emiatt nagyon rosszul is érzem magam, próbálom nem kimutatni feléjük amit érzek, pozitívnak maradni és gratulálni, érdeklődni stb., de megmondom őszintén nem egyszerű. Rossz érzés, hogy rám már kevesebb idejük jut, mert rajtuk kívül nincsen más társaságom vagy olyan ember, akivel hasonlóan közel állnánk egymáshoz. Valamint úgy érzem, hogy csak én vagyok az a szerencsétlen, akinek még mindig nem jött össze és magányos, nincsen senkije, nem kell senkinek stb., és majd én leszek a helyi macskás nő.
Úgyhogy tulajdonképpen arra vagyok kíváncsi, hogy más is érez-e így vagy hasonlóan, más is van-e ilyen helyzetben. Ha pedig igen, akkor ezt hogyan kezelitek, hogyan viszonyultok a barátaitokhoz, hogyan viselkedtek velük, megbeszélitek-e ezt is stb.
Elég nagy baráti társaságom van, ahol én és a legjobb barátom voltunk az úgymond "örök szinglik". Mindenki másnak volt kapcsolata, ha nem is komoly, de alkalmi kapcsolatok biztosan. Nekünk nem.
Aztán valahogy havernak sikerült becsajoznia és nem biztos, hogy emiatt, de szinte rögtön utána nekem is :D
Talán csinál ez a dolog az emberben egyfajta versenyszellemet, hogy "nehogy már ennek a hülyének összejön, nekem meg nem"...
3 Az valóban nem jó, de szerintem fordítva sem jobb. Szerintem egy egészséges egyensúlyt is ki lehet alakítani, ha van rá szándék.
4 Hát nekem ez eddig nem jött össze, mondjuk nem is hiszem, hogy csak úgy menni fog. Nincsen a környezetemben olyan, aki szóba jöhetne, de nem járok olyan helyekre, ahol új emberekkel találkozhatnék. Szóval régen is igazából csak a kötelező helyekre jártam csak inkább mint egyetem, boltok, a kollégium, vonatoztam stb., de velük együtt akkor még szerveztünk programokat és elmentünk kirándulni, beültünk valahova enni-inni, elmentünk egy-egy egyetemi buliba és hasonlók. Amióta van barátjuk / barátnőjük, ezek teljesen megszűntek és max. egyedül megyek el valahova enni, kávézni, sétálni meg ilyenek. Na most ezek nyilván nem a tipikus ismerkedős helyek, alap esetben nem igazán kerülsz kapcsolatba a körülötted lévőkkel, senki nem is foglalkozik senkivel. Nincsen ilyen közösségi hobbim, illetve nyaranta vidéken vagyok, ahol nagyjából nincsen semmi. Úgyhogy már csak a neten ismerkedek, de azért az elég lehangoló néha és eddig nem is volt sikeres. Nekik is úgy alakultak ki a kapcsolataik, hogy inkább a szerencsén múlt pl. a koliban blokk társak voltak és ilyesmi.
Szerintem kicsit túlgondolod a dolgokat. Nőként rengeteg lehetőséged van ismerkedni, csak nyitottabbnak kellene lenned. Biztosan nap, mint nap látsz azért olyan férfiakat akik legalább külsőre megfognak egy kicsit, nekik lehet adni konkrét jeleket, egy mosoly formájában pl.
Ha alapból az látszik rajtad, hogy minden elől elzárkózol akkor nem lesz sikered soha.
Társaságot meg lehet keresni is, sokszor a leglehetetlenebb dolgok hozzák össze az embereket: pl. volt hogy nem nyílt ki a vonat ajtaja a várakozóknak, hiába rángatta mindenki és tök jó beszélgetések kerekedtek az esetből. Vagy szintén utazásnál, amikor az előttünk közlekedő vonat lerobbant ezért pótlóbuszra kellett szállni, ami viszont csak nagy mázlival volt a környéken. Ezek mind mind lehetőségek megszólítani másokat. Persz nyilván alapvetően ezek nem ismerkedés céljából történnek, de ki tudja, még jó is kisülhet belőlük.
Ez sajnos így megy.
Mi hatan vagyunk jó barátok.
2 házas, 1 párkapcsolat és 3 szingli (az egyik én).
A 2 házasnál már gyerek is van, őket alig lehet már elrángatni. De már az esküvő után is ez volt. A párkapcsolatos szerencsére nem hagyja hanyagolni a barátságot.
De sokszor érzem azt, hogyha én nem noszogatnám a csapatot, akkor ritkábban találkoznánk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!