Hogyan kéne közel kerülnöm lányismerősökhöz?

Nem tudom. Szerintem tényleg nem. Átlagos a magasságom és a súlyom, sportos alkat vagyok, és szerintem az arcommal sincs baj. Csak valahogy egyszerűen mindig is azt éreztem, hogy én sosem vagyok ebben olyan jó, mint mások. Pedig tudok humoros lenni, tudom "húzni" a lányokat, jó a beszélőkém, de közben végig azt érzem, hogy valahogy az a lazaság nincs meg bennem, ami másban, hogy "mindegy, majd lesz valahogy". Én amióta az eszemet tudom, azt érzem, hogy óriási lenne az igényem az intimitásra, és minden évben egyre értéktelenebbnek érzem az életemet enélkül.

Kicsit úgy érzem ilyenkor magam, mint a Parfüm c. regény főhőse, akinek nincs szaga. Minden más embernek van, csak neki nincs. Én is valahogy azt érzem, hogy hiányzik belőlem valami, ami minden más emberben megvan. Talán az önszeretet az. Pl. én sose értettem, hogy aki 30 fölött még szűz,az minek él még egyáltalán. Nekem tök evidens, hogy ha hosszú távon nem tud az ember utat találni ahhoz, hogy betöltse a vágyait, és folyamatosan szenved emiatt, akkor több méltóság van abban, ha megöli magát, mint ha életben marad.