Miért alakult ki a párkeresés során ez a nemek között?

#40

Egyedi esetben se értem, hogy mi a gond azzal, ha valaki szeretne gyereket (vagy pont hogy nem szeretne) és ennek megfelelő partnert keres.

Kerlek olvasd el megegyszer.

Egyik peldabam sem volt, hogy szeretne. Hanem "kell, mert.."

Ket kulon dolog

#42

Felnőtt embernek kellene hogy legyen annyi esze, hogy tartja magát az elveihez. Nem a másik, meg a világ, meg a szomszéd kiskutya hibája, ha inkább feladja az álmait mert fél. :D

Felnott ember nem zsarolja meg a masikat, hogy csinalja fel, mert elhagyja.

Felnott ember nem vallal csak azert gyereket, mert szerinte o a parkapcsolati terapeuta es mindent megold.

Felnott ember nem vallal csak azert gyereket, mert az allam egyszer fizet neki penzt.

A gyk-val az a baj, hogy mindenki az elméletet adja elő huszonévesen. Aki meg 20 éves kapcsolatban szerzett tapasztalatait mondja el, le van húzva, lúzer stb. Én sem hittem volna 20 évesen hogy ilyen helyzetbe kerülök. Sőt ha idegennek kellene tanácsot adni, én is az elméleti okosságokat mondanám.

A valóság meg teljesen más! Lehet itt dobálózni a válással, de az sem 1+1=2 szintű dolog. Nem mindenki gép, nem mindenki van ugyanolyan helyzetben, nem mindenki ugyanúgy látja a dolgokat, nem mindenki van olyan lelki állapotban hogy reálisan dönteni tudjon.

Elég gusztustalan itt ez a fellengzős ész osztás, hogy aki nem válik el az megalkuvó és gyáva. A válással egyáltalán előrébb van az ember? Egyáltalán mi az ok? Ezer ismeretlenes az egyenlet.

Vannak emberek akik kapcsolatban szeretnének lenni, és ez egy pl. 48 éves kétgyerekes elvált férfi esetében már extrém necces hogy újra összejöjjön neki. Mivel elvált, gyerektartást fizet, lehet hogy egy 30m2-es albérletben kell vegetálnia, sőt a külseje sem eladható már.

Biztos jobb egyedül egy darabig, és utána? A magány is brutál pusztító tud lenni, főleg ha ő mindent megtett a volt családjáért, és azt elveszítette. Biztos hogy akar új nőt? Van önbizalma ismerkedni? Ez is csak egy példa volt, millió féle lehet még. Egy rossz kapcsolatnál lehet hogy sokkal pusztítóbb tud lenni a magány, főleg a korosabb embereknél. Azt is látni, hogy pl. a 40-50-es elvált korosztályban rengeteg a mentális probléma. Ha te egyedülálló lennél, mit gondolnál?

Itt mindenki fullos 40-es nőkre, sármos 40-es pasikra asszociál, menő egzisztenciával, rendezett élettel. Hát csak ki kellene menni az utcára és szétnézni. Egy csinos 40-es nő bármilyen korosztályból válogathat, egy 40-es sármos pasi is. Na de az emberek hány százaléka ilyen? Mi van akkor ha csóri, szerencsétlen előnytelen külsővel rendelkezel, hitellel, 2-3 gyerekkel/gyerektartással? Ugyanis ez a többség.

Lehet hogy 20 évesen dobálhatjuk a nőket, pasikat, ott még mire van felelősség? Egy párocska albérletből simán szét tud menni, mi lesz utána? Semmi. Nekem rengeteg elvált ember van a környezetemben, de egyik sem boldog. Az elején örültek, hogy huhhh, vééégre. Aztán azt hitték hogy majd most aztán újra válogathatnak... Aztán még sem. Nincs kedvük olyanokkal ismerkedni, akik szintén sérültek, tele vannak problémákkal, hitellel, rendezetlen dolgokkal.

"Nincs kedvük olyanokkal ismerkedni, akik szintén sérültek, tele vannak problémákkal, hitellel, rendezetlen dolgokkal."

de hát az emberek többsége pont ilyen:D Akkor meg ugye mindenki más a hülye, ő tökéletes, aki meg nem egy csiszolatlan gyémánt, az lúzer csóró, szűz.

47. Jól látod! Saját magát nem veszi észre, mivel neki egy rendezett, csinos/jóképű ember kell, akivel újra tiniként szerelmes lehet. Az a baj, hogy ez csak egy ábránd. Lehet hogy millióból egynek összejön...

Azt is érdemes lenne megfigyelni, hogy aki elvált, annak a következő kapcsolata mennyire lesz tartós!

Aki ki van éhezve a szeretetre, szexre, törődésre, az nagyon sebezhető. Vakon belerepül egy kapcsolatba, mivel beleképzeli a nagy Ő-t, két kedves szóért már elolvad. Vagy befásul és mindenkit elriaszt. Ezek tények, bocsánat én nem osztom az örökké optimista lőzungokat. Lehet optimistának lenni, de nem úgy ahogyan itt sokan előadják. Imádom a következő tanácsot: beszéljétek meg! Hát pont azért jutottak el oda ahol tartanak, mert nem működik a kommunikáció. A kommunikáció hiány alapvető oka az egó. Majd amikor ez már elmérgesedik, hogyan beszéljék meg? Ott azt kellene először megtanulni, hogy hogyan engedjenek, milyen gesztusokat tegyenek egymás felé.

Majd van egy rakás elvált átlag ember, tele problémákkal, akik csak azt tudják hogy majd most megszerzem a boldogságot! Mégis hogyan? Elvált, mert nem tudta, nem volt képes megoldani a problémát. Remélem érthető a lényeg amire ki akarok lyukadni! Ez a sok elvált ember mégis mit tud majd adni, mutatni hosszú távon a másiknak? Ideig-óráig rajongást? Szexet? Figyelmet? Mi van akkor, ha a másik kielégült, és jönnek a szürke hétköznapok, a problémák meg megint ott ülnek a nyakukon? Mert 95% hogy ez lesz megint. Szakítás, válás megint? Mindkét fél hozta a régi életét, a gyerektartást, az ex feleséget/férjet, hitelt, tüskéket. Amire ki volt éhezve, azt megkapta. Lehull az álarc. Mit teszel?

Marha nagy mellénnyel megy itt az ész osztása, bár ösztönlény szinten megállja a helyét. ezt elismerem, akiket az ösztöneik hajtják, azok bármikor odébb állnak. Na de beszéljünk azokról is akik mély érzésűek, akinek van céljuk, akik felépítettek egy családot amiben hittek. Azokkal mi lesz, Mi az a tanács amit nekik adnátok? Ebben a lélektelen, anyagias konzumidióta világban jön-megy minden és mindenki, csak hát vannak akik biztos pontot, támaszt akartak/akarnak. Azért ezt is jó lenne figyelembe venni.

Azt nem szabad elfelejteni, hogy sok ember azért házasodik, mert társfüggő és fél az egyedülléttől. Vagy ezért lép kapcsolatba minden jött-menttel.

A másik, hogy az emberek többsége a tökéletes partit várja. Vár, vár, ha nem a tuti jön, akkor őt lepasszolja, vagy ha kezd is vele valamit, akkor egyből eldobja, ha a tökéletesnek hitt valaki bejön.

Aztán telnek az évek és csodálkozik, hogy 1. nem jött a tökéletes még mindig, 2. még mindig a 10-15 évvel ezelőtti hiedelmei szerint ismerkedik.

Amúgy mindne emberben van hiba, rossz tulajdonsága, sérülései. A normális párkapcsolat alapja a másikhoz való idomulás, összecsiszolódás.

de ugye tudjuk, hogy maaajd talán holnap a boltban fog szembejönni a tökéletes pár, aki segít a kosaram vinni és pont olyan tulajdonságai, látásmódja lesz, ami megfelel nekem, azért, mert a sors úgy akarja és amúgy is, olvastam a face en motivációs idézetet, hogy bevonzom

Egy kapcsolat nem attól értékes, hogy a férjem vagy a feleségem krva jól szexel, meg kinyalja a s*ggem, meg hogy marhára tetszik a külseje. Az értékét az adja, hogy mikben hajlandó engedni vagy változtatni önmagából. Van egy nő, piszkosul tetszik , irdatlanul jó az orálja, ha már meglátom feláll rá. Durván kielégít. Én viszonzzom neki mindezt, együtt élünk. Ez most értékes kapcsolat? Ez csak egy átlag ösztön kapcsolat, nem is az a lényeg kivel vagy együtt, hanem az hogy valaki megadja a szexet. Van akinek a pénz a fontos, vagy hogy legyen aki legyezgeti az egóját. Ezek csak CÉL kapcsolatok. Semmi személyes dolog nincs benne, itt szeretetről sem beszélhetünk. Egy szakítás után sem a másikat sírják vissza, hanem azt amit adott.

Egy értékes kapcsolat az én olvasatomban ilyen: ismerkedés... tudni akarom ki ő, mindent ami hozzá tartozik. Semmi sem unalmas amit mond, repül az idő mellette, vonzz testileg is, de sosem erőltetném as szexet. Én ugyanígy érdeklem. Felfedezzük egymást, nem rohanunk semmivel sem. Már merünk beszélni a hibáinkról is. Segítjük egymást, támogatjuk, energiát adunk. A hibáinkat közösen orvosoljuk. Célokat tűzünk ki, amikért közösen dolgozunk. Együtt dolgozunk, nem csak szórakozunk. Lemondunk dolgokról. Folytathatnám még a felsorolást, de én innen nyitom a témát.

Az együtt dolgozunk a legjobb kapcsolatépítő dolog. Együtt szórakozás az csak passzió, egyéni kielégülés. Menjetek el, és közösen izzadjatok, szomjazzatok egy szedd magad akcióban. Figyeld a párod, figyelj az érzéseidre. Majd beüt a villám, érdemes kipróbálni.

Nekem ide a legjobbat, legszebbet, én különleges vagyok meg csak egy modernkori átb*szás. Ezek reklám és marketing fogások hogy a pénzt kiénekeljék a zsebekből, és az emberek egy életen át elégedetlenek legyenek. Szerinted egy ilyen elégedetlen, de ultra egoista embertömeg ki tud alakítani igaz és jó kapcsolatot? Persze, amíg az ő igényei ki lesznek elégítve... :D