Mivel próbáljátok elterelni a figyelmeteket?

Sajnos ilyen a mai vilag.

Regen divat volt gyereket szulni, nevelni, ma mar az a divat hogy nincs gyereked, utazol, business, penz, meg instagram meg az hogy nem kotelezodsz el.

Persze mindig vannak kivetelek, de kezdenek nagyon ritkak lenni.

Most elkezdtem egy nyelvet tanulni (ami a munkám során nagyon hasznos lenne).

Mellette "önmegvalósítok", megcsinálom azt, amiről mindenki lebeszélt eddig/alkalmatlannak tartott rá (pl aerial silk dance). Az exem mellett leépült baráti társaságot visszaépítettem, próbálom újra megtalálni a saját öltözködési stílusomat (az exemnek ez is probléma volt, mert ne hordjak magassarkút/szoknyát/sminket stb).

Lassan én is ott tartok, hogy visszatérek a társkeresés "piacára" csak a lelkivilágom rendbetétele még folyamatban van.

Szintén 27/N

Élem az életem. Mindig is voltak hobbiaim, nem éltem a "társkeresésnek" eddig sem. Örvendek, hogy nincs anyagi problémám, van jó munkahelyem ami eléggé rugalmas, hogy meló mellett még mást is tudjak csinálni. Nem mondom, hogy nem szeretnék pár mellém de sajnos nekem nem megy. Én tényleg mindent megteszek ismerkedéskor, de a nők nem akarnak semmi komolyat velem. Ez van...elfogadtam.

Azzal, hogy lefoglalod magad csak a problémát próbálod elnyomni, amit ha nem oldassz meg mindig is ott lesz és nem hagy nyugodni. Tudatosítani kell magadban, hogy te így is egy teljes ember vagy, szabad, nem tartozol magyarázattal senkinek. Fiatal vagy, miért hagyod, hogy a boldogságod mástól függjön?

Mert a sikeres férfiak megvannak egyedül, dugnak akit akarnak, nins szükségük egy pénznyelő barátnőre.

Mivel - szerintem - te is csak jóképű, top pasikkal próbálkozol inkább mennek tovább azokhoz akiket könnyen megkapnak egy körre.

Én is így voltam vele. Nem nézek ki jól, így nem egyszerü a társkeresés, idővel viszont megtanultam mindent amire egy nő vágyik, figyelmes vagyok,romantikus,ajándékozok,maszírozok,főzök,takarîtok,mosok, ágyba reggeli és azt vettem észre,hogy a nők kihasználnak. Amolyan titkos barát aki jól jön,ha nincsen éppen senki.

2évig semmi randit nem vállaltam be, élem az életem és bár hiányzik valaki akihez oda lehet bujni. Mégis boldog vagyok így is. Az a gond,hogy belékényelmesedünk a szabadságba,de ez sem jó így. Próbálkozni kell! Próbálj boldog lenni hátha közben csatlakozik a másik feled és már közösen járhatjátok az utatokat.

Én a párkeresős- randizós éveim alatt végig neten ismerkedtem, és mikor zsínórban sokadszor nem jött össze, mert vagy nagyon gáz volt az illető, vagy én nem tetszettem, stb, hát nálam is volt, hogy besokalltam.

Akkoriban egy netes társkeresőn voltam fent fél éve. A sokadik csalódás után, bár lusta voltam törölni magam, azt mondtam magamnak, hogy elég volt. Hagytam a francba az oldalt. Fel sem léptem hosszú hetekig, csak éltem az életem, suliba jártam, dolgoztam, a hobbimmal foglalkoztam, könyveket olvastam, sorozatokat néztem, kutyáztam:), nem görcsöltem a társkeresésen, jól éreztem magam.

Aztán 2 hónap elteltével egyszer csak kaptam egy email értesítést, hogy írt valaki a társkereső oldalon. Felmentem, az esélytelenek nyugalmával, de visszaírtam neki, gondoltam magamban kedves, aranyos, helyes, szimpatikus pasi, ismerkedni kezdtünk, majd találkoztunk, és gyakorlatilag azonnal egymásba szerettünk... azóta már a férjem és 11 éve vagyunk együtt:)

A szerelem néha akkor jön, mikor már nem is számítasz rá. Szóval ne add fel!

Számomra a teázás kimerült abban, hogy boltban leemeltem a nekem tetsző filterest.

Mostanság elkezdtem teaházba járni, különböző fajtákat venni itthonra, és olvasgatni a témában.

Elkezdtem kimozdulgatni, olvasgatni, sportolni.

Jelenleg ezeket csinálom, egész jól működik.

27/F