Itteni szingli 30 as férfiak, akik szinte 99% h forever alonek lesznek örökre, ti hogyan terelitek el a figyelmeteket a magányról és a nőkről, hogy egyikre se nagyon gondoljatok? Borzalmasan nehéz, sokszor össze vagyok roppanva. Nehéz beleltörődni.

Miért van szükséged kapcsolatra? Biztos kell az neked? Először magad tedd rendbe mentálisan. Keress új célokat az életben, mondjuk sportban vagy valami régi vágyad próbáld meg kiélni.

De!! A barátnőtalálás egyik leghatásosabb lépése, hogy őszintén ne akarj párt találni.

1. Itt vergődök naphosszat, kicsit bosszankodok, vitatkozok a többi hozzám hasonló idiótával.

2. Hétvégente haverokkal piálok ha lehet akkor megyünk valami koncertre vagy csak úgy szimplán valahova.

3. Dologozom, foglalkozok a munkámmal.

4. Otthon kockulok.

5. Otthon gitározok.

6. Elmegyek bringázni, hosszabb-rövidebb távokra.

7. Lenézek a kocsmába (ha éppen lehet menni) dartsozni.

8. Újítom a lakásom.

9. Újítom a nyaralóm.

10. Jogsit csinálok.

stb.

Szóval van sok minden amivel el tudom terelni a figyelmemet.

Ezzel a figyelemeltereléssel az a baj, hogy ez ugyanaz, mintha elveszítenéd a lábadat egy balesetben, majd utána, hogy ne fájjon, kiszúrnád a szemedet. Attól még ugyanúgy nincs lábad és ugyanúgy fájdalmaid vannak, csak egy másik fájdalom veszi át a helyét, ami lehet, hogy esetedben nem fájdalom, de ugyanúgy csak pótcselekvés.

Személy szerint én "csak" 27 vagyok, szűz, a nők számára láthatatlan, ami statisztikailag több mint valószínű, hogy így is marad most már. Próbálkoztam sok mindennel, amivel, az előző válaszadókhoz hasonlóan, eltereltem a figyelmemet. Egyetemre jártam, szereztem hobbit, utána hangszert vettem (amit aztán el is kellett adnom, mert kellett másra a pénz lol), most pedig csinálom a C-s, majd a D-s jogsit. Egyik se tudja pótolni a nők hiányából fakadóan kimaradt tapasztalatokat, élményeket, érzéseket. Olyannyira nem, hogy a rengeteg kudarcot követően teljesen el is veszítettem mindent, ami emberivé tenne: az érzelmeimet, a vágyaimat, az empátiámat. Egy kiégett, közömbös és közönyös, hirtelen haragú, idegbeteg emberi ronccsá váltam. Megjegyezném, hogy bár néhány kétbites lény szerint ezt az egészet csak a punсihiány okozza (és részben természetesen igen - mint mindenkinek, nekem is csak a szex járt a fejemben úgy 16-22 éves korom közt, ami viszont számomra teljes egészében kimaradt), egy leheletnyivel összetettebb a dolog ennél, főleg annak tekintetében, hogy biológiailag kódoltan egyetlenegy feladata van minden élőlénynek, kivétel nélkül, így az embernek is. Ez pedig a fajfenntartás. Ha pedig erre alkalmatlannak tart a természet, vagy ugye az emberek esetében a társadalom (végképp leegyszerűsítve: a nők), akkor az annyit jelent, hogy fölösleges a létezésem.

TL;DR: lehet próbálkozni itt mindenféle pszichológiai trükkel és figyelemeltereléssel, de csak magadat vered át és azt is csak nagyon felszínesen, mert amint a kényszercselekvéseiddel leállsz, azonnal elő fognak törni a nőtlenség gondolatai.

Szép megfogalmazás 8#

Selejtnek tekinti magát az ember, és ez hiába nincs így, az érzések és kudarcok végül úgyis azzá érlelik az embert

Nekem is csak időszakosan megy a terelés, aztán úgyis visszatér a nyomás, és letaglóz

28/f