Itteni szingli 30 as férfiak, akik szinte 99% h forever alonek lesznek örökre, ti hogyan terelitek el a figyelmeteket a magányról és a nőkről, hogy egyikre se nagyon gondoljatok? Borzalmasan nehéz, sokszor össze vagyok roppanva. Nehéz beleltörődni.

Hát pedig vagyunk bőven ilyen srácok, hasonlóak a többi sráchoz, csak a sikerélmények és a boldogság hiánya eltorzítja jellemüket: kevésbé határozottak, magabiztosak, vidámak és lazák.

Kijönni viszont pont ugyanúgy ki lehet velük/velünk is.

Próbálkozni nagyritkán szoktunk, mert az siker nélkül túl fárasztó

Egészségügyi dolgozó vagyok havi 180-200 órákkal. Annyira túl vagyunk terhelve hogy még a buszon is elalszom ülve. Egy hónap 70%-át az osztályon töltöm. Egyszerűen nincs rá kapacitásom hogy még +1 emberrel foglalkozzak.

Teljesen mind 1 milyen címen. Hiába nyavalyognak egyesek hogy másnak már ilyenkor családja van. Se időm, se energiám nincs erre. Grátisz egyébként hogy a munkatársaim 80%-a elvált. Ez nem egy családbarát foglalkozás.

Azt a minimumot ami meg megmarad mint szabadidő magamra áldozom.

Most is munkából jöttem és holnap után is megyek be 12-zni.

Ebben a munkafajtában a magánélet az igen limitált. Pláne ha átvezényelnek az ország másik felébe 1 v 2 hónapra.

32 F