A férfiak sikertelenségének, incelségének az oka maga a férfiak?

‘a nők is rá lennének kényszerítve hogy lejjebb adják az igényeiket, mert társa vágynak, társ nekik is kell’

neketek ezt nem sikerul felfogni soha, hogy a legtobb no NEM FOGJA lejjebb adni az igenyeit, hig valami nyomorulttal osszejojjon, akkor inkabb vagyunk egyedul.

en speciel akkor sem adnam

lejebb az igenyeimet, ha nem

irna ram egy pasi sem (szerencsere jo sokan irnak es tobbsegeben jo pasik, kapj csak agyergorcsot!). de nem jonnel ossze csak azert a butacska, alacsony, pocakos kozepszeru joskaval, mert nem ir mas. mi nem ugy mukodunk, hogy all a bre es akkor a szex miatt rafanyalodunk a csunyacska nokre is, mert a semminel jobbak. NEM. nem vagyok allat, ha nimcs szamomra vonzo ferfi, kibirom szex nelkul akar evekig is.

"mert társa vágynak, társ nekik is kell"

Igen, csak hogy ezek pont társnak is totálisan az alkalmatlanok

@14

"Igen, csak hogy ezek pont társnak is totálisan az alkalmatlanok"

Egyrészt kibuggyant belőled is az intelligencia és a marha nagy emberségességed azzal, hogy tárgyként utalsz a férfiakra, gratulálok (milyen jogon titulálsz ezek után bunkónak és butának bárkit, pláne ekkora önbizalommal?). Másrészt: úgy mégis, ki dönti el azt, hogy ki "alkalmas" kapcsolatra és ki nem? A legtöbb férfi, aki a ti bicskanyitogató jelszavatokkal élve nyíg/picsog/rinyál, az azért teszi, mert -és akkor kapaszkodj meg és olvasd el akár többször is egymás után, hátha megérted:- A KÜLSEJÜK MIATT NEM FOGLALKOZIK VELÜ(N)K EGYETLEN NŐ SEM. Szerinted érdekelne minket az, ha mondjuk két randi után egy nő azt mondaná?

-Nem egyezik az értékrendünk, a jövőképünk, az élethez való hozzáállásunk, másképp látunk mindent, semmi közös nincs bennünk. Bocsi, de nem gondolom, hogy mi egymáshoz illenénk.

A személyiségem olyan, amilyen, és teljesen jogos, ha összeférhetetlen személyiségjegyekre hivatkozva visszautasít a másik fél. Személy szerint én magam senkiért nem lennék hajlandó megváltozni: vagy így fogadjon el, ahogy vagyok, vagy tényleg nem egymásnak lettünk teremtve. Bizony, még egy mesebeli tündérkisasszonyért sem köpném szembe az elveimet!

Csakhogy... csakhogy ez nem a valóság. Ez mindösszesen egy utópisztikus álomkép, amiben minden embernek van gerince és nem egy tizedmásodperc alatt, pusztán kinézet alapján dönt. Mert hogy néz ki mindez a való életben? Úgy, hogy még csak az esélyt sem kapjuk meg arra, hogy bemutassuk, alkalmasak vagyunk-e a kapcsolatra! Számomra soha a büdös életben senki nem adta meg a lehetőségét annak, hogy a személyiségemet megismerje, pusztán azért, mert úgy nézek ki, ahogy. És a morális kérdéseket figyelmen kívül hagyva végül is technikailag még ezzel se lenne probléma (bár mondjuk Quasimodónál azért egy hangyaphacnyival jobban nézek ki nem túl szerény véleményem szerint, így teljesen értetlenül állok a helyzet előtt), ha ez így lenne lekommunikálva és a nők nyíltan vállalnák, hogy iszonyat magasan van a léc külső tekintetében. De nem így van lekommunikálva. Látod, te is mire hivatkoztál? Elviselhetetlen belsőre, amit ugye már kapásból meg sem ismerhet a másik fél, mert ideje sincs megmutatnia magát; alkoholizmusra, amit nem is értek, hogy sikerült idekeverni, amikor senki nem beszélt erről; képzetlenségről és butaságról, ami a legritkább esetekben igaz; illetve igénytelenségről, ami megint egy személyes értelmezéstől függő téma, de sajnos újabban már az igényesség is csak a "konditerembe járás" szinonimája.

És akkor kanyarodjunk vissza az elejére: ez a párkapcsolatra alkalmatlan személyiségről alkotott konteótok már ott megbukik, hogy a KINÉZETÜNK miatt senkinek semmi fogalma se lehet arról, hogy milyen is a személyünk, mert valahogy odáig nem jutunk el soha, hogy a humorunkat, a tájékozottságunkat, az érdekes hobbinkat, az izgalmas munkánkat, a jövőbeli terveinket, vagy a bármi más értékünket bemutathassuk.

Személyes mérleg: több mint 4000 (nem elírás a nullák száma!) tinderes jobbra húzás (össz-vissz kb. 15 párral), legalább 100 Facebook-társkeresős jobbra húzás, ~70 fölöslegesen megírt társkeresős levél. Mondanom sem kell, ezekből egyre sem érkezett válasz. Nyilván azért, mert a közkedvelt mondásotok szerint "rothad a lelkem" (lol), ami nyilvánvalóan néhány képből és egy önironikus, frappáns, egyedi bemutatkozásból kiderül 0 levélváltás alatt is. Élőben nem ismerkedek, így onnan statisztikával nem szolgálhatok, de valószínűleg ugyanez lenne ott is.

Na, de nyilván én is csak egy fröcsögő, nagyra nőtt kisfiúcska vagyok, itt az ideje, hogy hatalmas szájjal, értelemszerűen egy lepontozás kíséretében, elküldj a BELSŐM fejlesztésén gondolkodni! :)