Tényleg léteznek olyan nők, akik SAJÁT elhatározásból nem szexelnek szingliként? Akár éveken át?

Elolvasva az eszmefuttatásodat, kétlem, hogy érteni fogod az okaimat, de megpróbálom.

Számomra a szexualitás nem egy állatias ösztön kiélése, hanem valami komolyabb dolog. Pont attól értékes, hogy nem osztom ezt meg akárkivel. Kicsit téves ez az elképzelés, hogy aki nem fekszik le első randin, annak nem is fontos a szex. De, pont hogy fontos, nagyon is. Épp ezért nem tartom vonzónak azt, aki már megcsinálta a fél várost.

A másik meg hogy kevesebb megalázóbb dolgot tudok elképzelni annál, minthogy kiszolgáljam valakinek a lyuk-igényét, mert mást nem lát bennem. Bocsánat, de ennél többre tartom magam. Illetve, ahogy a 8-as is írta, én sem vagyok képes vonzódni szexuálisan valakihez, csak azért, mert nem néz ki rosszul. Érzelmileg is kötődnöm kell hozzá, aztán esetleg már megindíthat bennem valammit.

Ti írjátok mindig, hogy a nők nagy részének, még a koszos, büdös, hajléktalan, kövér, idős nőknek is bármikor lehetőségük lenne szexre valakivel. Tök mindegy, hogy nő létemre milyen vagyok vagy hogy nézek ki, magában az a tény, hogy p#nám van és engedném, hogy valaki beletegye elég lenne ahhoz, hogy valaki perceken belül ténylegesen bele is tegye.

Az a különbség, hogy a nők nagy része (engem is beleértve) nem magára a szexre vágyik, hanem a szexre a MEGFELELŐ emberrel, aki számunkra vonzó minden szempontból. Persze bele lehet magyarázni, hogy "akkor nem is szeretsz szexelni, csak engeded, hogy ne hagyjon el", de ez nem így van. Személy szerint szeretem és igénylem a szexet és korrektül kinéző nő vagyok, szóval ivarérett korom óta bármikor lett volna lehetőségem külsőre vonzó partnert találni rá, de a vonzó külső egyszerűen nem volt elég. Vágytam a szexre, rendszeresen maszturbáltam, de nem voltam hajlandó lefeküdni olyannal, akit nem éreztem partneremnek. A szexuális vonzalomhoz számomra sosem volt elég csak a külső vonzódás, a gondolattól is hányingert kaptam, hogy lefeküdjek olyannal, aki belsőre nem tetszik. 23 évesen lett először barátom, vele vesztettem el a szüzességem, naponta-kétnaponta szexelünk, szóval nem mondanám magam fap#nának. Ha kitart a kapcsolatunk, akkor számomra ez a felállás megfelelő és kielégítő lesz bármeddig. Ha nem tart ki és idővel egyedül maradok, akkor viszont örömmel térek vissza a két kezemhez, esetleg pár segédeszközt is beszerzek majd.

Ne felejtsétek már el, hogy a nők elég nagy részének, még akkor is, ha szerelmes és/vagy tartós kapcsolatban él, azért továbbra se akkora dolog a szex, mint a férfiaknak, mondjuk egész kellemes, de nehezebben lesz orgazmusuk, mint ami egy ilyen ad hoc összefekvésben kivitelezhető, vagy eleve nem megy neki ellazulni annyira, ha nem érzi magát abszolút biztonságban - számukra a maszturbálás egyértelműen JOBB opció, mint az alkalmi szex. Nyilván rengeteg nő szexel alkalmilag más indítékból, pl. hogy érezze, hogy vonzó, kívánatos, hogy lenne, akinek (legalább erre) kellene.

Én nem vagyok különösebben vonzó nő, négy éve szexeltem utoljára, nem érzem magam kielégületlennek, a szexuális életem, ami a saját élvezetemet illeti, párkapcsolatban se volt jobb ennél, nyilván a társ, meleg bőr, +1 fő az hiányzik, de én még levetkőzni se bírnék olyan előtt, akivel nincs már valami kapcsolódás, kötelék, bizalom. Most, hogy így ezt leírtam, világossá vált: egy női incel vagyok. (29N)