Van még olyan nő aki saját elhatározással szereti a férfit (gyermeki önzetlen) szeretettel és nem vmi ráerőltetett külső tényező alapján?!?

Biztos vagyok benne, hogy van még ilyen nő, de sajnos én még nem találtam meg.

Veszélyes amiről beszélsz. Én egyszer úgy szerettem valakit, annyira őszintén és annyira nagyon. Én értem, mire gondolsz a gyermeki szeretet alatt. A legcsodálatosabb dolog volt nem félni, tudni azt, hogy ott van veled, kötődni hozzá. Ő volt a világom és úgy éreztem semmi rossz nem történhet, hiába tapasztaltam meg a szenvedést korábban. Tényleg úgy szerettem, mintha gyerek lennék aki még nincs tisztábban azzal, hogy a világon van jó és nagyon sok rossz.

De.. amikor a vakságom véget ért és szakítottunk, úgy éreztem magam, mintha egy mindennap egy késsel szúrtak volna le.

Szerintem csak az apámat tudtam így szeretni.

Egy férfit is lehet, de az akkor is más.

Könnyű olyanokat szeretni, akik viszont szeretnek minket illetve akikről tudjuk, hogy ott van az esély, hogy majd belénk szeressenek. Az adok-kapok szeretetet bárki meg tudja csinálni.

De az igazán nagy kihívás, olyanokat szeretni, akikről viszont tudjuk, hogy soha nem fognak szeretni minket, akik csak kihasználnak és gyűlölnek minket. Na erre csak az igazán tökösek képesek.

Például az egyetlen nő, akivel szexeltem meg csókolóztam egy nárcisztikus személyiségzavarú nő volt (ezt egy országosan is híres pszichológus is megerősítette nekem személyesen, nem csak én mondom róla). Ő sosem akart velem semmit a szexet leszámítva, mindig csak kihasznált és képtelen volt valaha is szeretni engem. Azonban én szerettem őt őszintén és képes lettem volna meghalni is érte. Tudtam, hogy soha nem fog szeretni mert erre jellegénél fogva képtelen, de ennek ellenére mégis nagyon szerettem őt és szót fogadtam neki. Na ez az igazi f4szagyerökösség, olyanokat szeretni, nem szeretnek és utálnak minket.

8: És ez mitől tökösség? Inkább hagytad hogy kihasználjanak és saját magadat szívattad. Ennyiből semmivel sem vagy jobb mint azok a nők akik belemennek olyan kapcsolatokba amiről tudják hogy nem lesz jó nekik, aztán mégis megmagyarázzák azzal hogy "de szeretem" meg "az ösztöneim is ezt akarják, belém van kódolva hogy a rossz fiú után menjek". Közben meg sérültebben jön ki a kapcsolatból mint ahogy belement. Ne áltasd magad.

Kérdező: Kicsit fura a kérdés. Saját elhatározásából szeretni valakit általában akkor szoktak ha már megvan a közös ház, gyerekek, jövő, de már nincs meg az a fellángolás ami eleinte, vagy csak hullámokban érkezik. Angolul ezt szoktál true love-nak nevezni, amikor már nem dolgoznak benned úgy a hormonok mint előtte de saját elhatározásból tovább szereted.

Önzetlen? Igen. Amikor elfogadod a másikat olyannak amilyen, minden hibájával együtt, neked így tökéletes. Én így szoktam, de ez fokozatosan alakul ki, nem egyből. Most is úgy érzem szeretek valakit de sajnos plátói lett volna és végül szétváltak útjaink. Egyrészt örülök, hiszen plátói szerelemnél rosszabb nincs. Másrészt néha pokolian hiányzik, még hónapok elteltével is.