Tényleg léteznek olyan nők, akik SAJÁT elhatározásból nem szexelnek szingliként? Akár éveken át?

VAGY találok megfelelő belső/külső tulajdonságokkal, valamint megfelelő egzisztenxiával rendelkező férfit, és akkor szánok rá időt/szexet.

VAGY: ha mincs ilyen, akkor maradok inkább egyedül....és koncentralok a munkámra, karrieremre, esetleg tanulok még egy nyelvet stb.

Szexre bármikor talalok embert...ha megis kéne....

Nem feltétlen mondom, hogy a munkába temetkezés egy menekülesi forma....inkább csak ugy vagyok vele, ha már noncs minőségi férfi, akkor legalabb minőséginéletem legyen. (Ehhez penz kell)

Egyszerüen nem akarom pocsekolni az időmet, energiamat valakire, aki nem jó apa-alapanyag...

Néha nem éreztem a kohéziós erőt egy-két bekezdése között, de az alap kérdésre tudok válaszolni.

25 éves vagyok, a felnőtt életem többségét párkapcsolatban töltöttem, de volt egy év, amíg nem volt párom. Én nem szexeltem senkivel, mert nekem a szex nem csak testi vágy.

Nekem az érzelmi kielégülés is kell. Az, hogy ne csak megdugjanak, mert van rajtam egy pna és nem futok el, hanem lássam, tudjam, hogy engem akar a férfi, azért aki én vagyok.

Az általános szükségleteimet egy sima műfütyi és a kezem lazán kielégíti, akár napi többször is. Ahhoz nem kell egy férfi, akinek az a lényeg hogy elsüljön aztán öltözik és lép.

Ez részben azért is lehet, mert szűk és rövid a hüvelyem, nem lehet ész nélkül bedugdosni semmit. Így aztán még nagyobb szívás lenne, ha a partner nem figyel rám eléggé.

A sok programot nem csak figyelem elterelésre használtam, én kifejezetten élveztem, hogy 5 év párkapcsolat után végre azt csinálok amit akarok, amikor akarok, így a bőség zavara állt fenn az elején, mindent akartam csinálni és azonnal. Így minden napra volt program, minden hetemet előre betábláztam barátokkal, hobbikal. Ez pedig végül a természetes ritmusommá vált és most párkapcsolatban is nagyon sok mindent csinálok, gyakorlatilag alig van szabad délutánom, amit csak úgy otthon töltök.

Itt vagyok én. 25 évesen vesztettem el, mert a kölcsönös szerelmet kerestem. Kapcsolatban két naponta kívánom, nem mondanám magam alacsony igényűnek. A válásom óta, hét éve egyedül vagyok. Volt egy-két barátság extrákkal kapcsolatom de pont azért volt vége, mert nem ilyet, nem ezt keresem. Egyéjszakás nem az én műfajom, mert orgazmust csak jól működő partnerrel tudok átélni. Szóval ja, évek óta egyedül. Tanulok, dolgozom, nevelem a gyerekemet. Most már nyilván nehéz lenne ebbe egy partnert bele illeszteni, tehát igazán olyannak kell lennie, akiért megéri a sok változás.

Amúgy hirtelen belegondoltam, ott lehet a különbség a férfiak és a nők között hogy nekik ugye mindig orgazmussal végződik a szex, nekünk meg nagy részt egyáltalán nem. Tehát akinek nem élmény az egyéjszakás az nem fog belemenni. A szex kapcsolat meg olyan degradáló.

Saját döntésemből nem szexelek.

Nem vagyok ugyan annyire hű, de régóta szingli, tavaly óta.

Lenne ismerősöm, akivel tudnék, ha akarnék, de nem akarok.

Ismerkedem is és elég sokan akarnak "laza" kapcsolatot, de az ilyenbe bele sem megyek.

A lelki igényeim magasabbak a testinél. Olyan emberrel szeretek lefeküdni, akivel párkapcsolatban vagyok.

Meg egyébként is nagyon kevés ember vált ki belőlem vonzalmat.

6 emberrel volt már randim a szingliségem alatt, és most hétfőn volt az első olyan, aki végre kívül-belül megfogott. Ha vele lesz folytatás, akkor szívesen, ha nem, akkor keresek tovább.

#1-el egyetértek.

Ha nincs olyan akit keresek kapcsolatra, akkor csak azért, hogy legyen valakim nem fogok akárkivel összejönni. Szexre simán tudnék embert keríteni ahogyan ő is írta.

Addig is tanulok, sportolok és építem magam mentálisan.

22L

23 vagyok, eddig egy párkapcsolatom volt, az egy évig tartott.

Nem keresek párt. Ősszel kb egy hónapig kerestem szexpartnert, de aztán azt is meguntam, szóval most nem keresek abszolút senkit. Ha valaki megkeres, akkor azt elküldöm. (Általában itt szoktak irkálni egész rendesnek tűnő pasik, meg egy srác írt Facebookon.)

Nincs kapacitásom ezzel foglalkozni. Este már semmi kedvem nincsen valami random pasival csevegni random dolgokról, inkább sorozatot nézek. Félreértés ne essék, tudom hogy unalmas az életem, főleg a pesti évekhez képest, de élvezem ilyen unalmasnak. Amikor Pesten éltem, akkor se pasiztam, de rengeteg helyre elmászkáltam, az kicsit tud hiányozni azért. Néhány hetente bemegyek a közeli városba, veszek valami apróságot, az mindig nagyon jó móka.

Persze én abba a kisebbségbe tartozok, aki szívesebben megy szóbeli vizsgára az egyetemen, mint randira. Vizsga előtt van bennem egy kis drukk, de az elmúlik, és utána kb mindig fel vagyok dobva. A randik miatt már napokkal előtte hasfájásom van, az egész randin sz*rul érzem magam, de egy idióta mosoly az arcomra fagy, és utána úgy megyek haza mint akit összevertek.

Alapból demiszexuális vagyok. Ergo lehet egy pasi fehérnemű model is engem a kinézet nem indít be önmagában (nyílván látom, hogy jóképű, meg igényes, de úgy vagyok vele mint a Kis Herceg a rózsájával).

Szóval ha nem ismerem meg a férfit és belsőre nem vonz, akkor nem nyit meg szexuálisan sem.

Így nálam az ismerkedés fázis is eltart jó fél-1 évig. És ebben az időben csak a kiszemeltemé a teljes figyelmem, nem érdekel ismerkedés szintjén sem más (meg inkorrektnek is tartom, plusz részemről nem lenne túl praktikus, mert egyszerre csak egy emberre tudok koncentrálni, kettőnél, már keverném az infókat, ami vérciki lenne)

A leghosszabb idő amíg nem volt senkim 3 év volt. Szexkapcsolat és egyéjszakás soha nem játszott. Nekem az ilyen időszakok átvészelése könnyű. Amikor van párom akkor aktív a szexuális életem. De ha már nincs kapcsolatom akkor a libidóm is szünetel. Többek között onnan is tudom, hogy egy férfi már biztos többet jelent nekem, hogy elkezdek róla erotikus értelemben is álmodni. (nálam ez egy rendhagyó eseménynek számít, ha szingli vagyok)

Amúgy én teljesen el tudom fogadni ha valakinek azért nincs se autója, se jogsija, mert a környezetvédelem fontos neki. Én is nagyon későn szereztem jogsit, és ma sem autóval járok a wc-re. Ellenben a legtöbb helyre a bicikli számomra legpraktikusabb közlekedési forma. (többek között a parkolás miatt is)

Ja igen, ezt elfelejtettem.

Nekem egyszerűen nincs motivációm párt keresni. Mármint kismillió hozzám nem illő pasi után végre beszélgetek valakivel, aki megy hozzám, akivel jó dumcsizni. Mit ad ez hozzá az életemhez?

Itt mindig olvasom, hogy jó lenne valaki mellett felkelni, meg szeretni valakit, stb. Hát basszus, én 22 évesen kerültem először abba a helyzetbe, hogy nincs szobatársam. (kb egy éve) Amíg általánosba jártam, az öcsémmel laktam egy szobában, aztán a középiskolai koliban 3 másik lánnyal, aztán egyetemi koliban egy másik lánnyal, aztán albiban megint egy másik lánnyal közös szobában. És most élek végre egyedül. Elképesztően élvezem, hogy akkor kapcsolok villanyt amikor akarok, akkor pukizok amikor jólesik, azt csinálok amit akarok. Végre! :) Nagyon nem örülnék, ha valaki betolakodna ebbe.

#7 válaszoló vagyok