A nők anyagi vagy önállóság miatt nem akarnak szüleikkel elő férfit? (Csak mert én ettől még nagyon önálló vagyok, többet teszek otthon mint szüleim és hosszú ideig éltem egyedül is)

A nők pénzéhsége miatt.

Konkrét példám.

Haverom fia. Nincs 30. Sportos, jóképű, diplomás, jó állás, jó fizetés, sportkocsi, motorok, nyaralások olyan helyeken, hogy csak a természetfilm csatornákon látni olyan helyeket. Otthon lakik, a házukat csinosítgatja, és minden is van, medence, szauna, profi fűtés/hűtés, kamerák, gyönyörű kert.

Mindig van csaja, hol a szomszéd falu új dokinője, hol egy közeli város gimis tanárnője, hol egy mérnök csaj a melóhelyéről, vagy egy sulis lány a szomszéd város egyeteméről.

De amint komolyodna a helyzet, és ő közli, hogy nem költözik, mert miért is tenné, na akkor egyből dobják. Még azok is, akikkel lejegyzése volt.

Pedig a szülei jó fejek, normális emberek. Gyönyörű, biztonságos, C mentes faluban laknak. Lehet horgászni, vadászni, motorozni, túrázni, jó az óvoda és az iskola is. De a nők tudják, hogy nem lép le, és nem szerzik meg a pénzét.

"ilyen lakásárak mellett had ne legyen már olyan szégyellnivaló, ha valaki a szüleivel él. Miért, hol éljen akkor?!"

ezzel én is így vagyok. Inkább szülők (akik jó fejek és tudják mennyire rossz ma), mint 6 idegennel egy albi, vagy a dobozban a Duna parton.

Állandóan jönnek a "szülőket kerülgetni ciki" szöveggel. Volt egy barátnőm, aki 5 emberrel lakott. sz..rni sem lehetett rendesen, mert mindig volt valaki. dugni sem tudtunk, enni normálisan, hangoskodni, mert egymás arcában voltak.

A vírus előtt jutottam el oda, hogy keressek olyan munkát, ami többet fizet, már nézegettem az albérleteket, egy kis lyuk is bőven elég lenne. Jött a vírus, se meló, se lakás. klassz...

26: nem arról beszéltem, hogy a barátnővel nem kell ezeket megosztani. Arról beszélek, hogy lehet, hogy néha napján kitereget, meg belead a számlába. De ha anyu otthon van, vacsorával vár. A ruha akkor is ki van mosva, ha a kisfia nincs otthon, mert mondjuk nem otthon ül munka után, hanem haverozik, programozik. Hétvégén kétlem, hogy bármilyen programot feladna azért, hogy anyunak segítsen takarítani. Itt pedig erről van szó. Hogy az ilyen ember igenis megszokja, hogy akkor is minden meg van csinálva, ha ő nem csinálja meg. Ha egyedül élsz, ez nincs. Rá vagy kényszerülve, hogy igenis takaríts, moss, figyeld a határidőket, bevásárolj, máskülönben nem lesz tiszta ruhád, meg nem lesz tele a hűtő, amikor hazaérsz. És ezt ne állítsa nekem bárki, hogy otthon élve meg lehet tanulni, mert nem. Az exem is sokáig lakott otthon és éreztem ezeket rajta. + több ismerősöm is él még otthon. És elhiheted, hogy nem vágnak nagy bevásárlást hazafelé, nem főznek a családnak és nem magukra mosnak. A saját területüket tisztán tartják, adnak haza x összeget, meg max ha a szülő megkéri őket valamire, akkor persze megteszik. Ennyi. Attól a felelősség még a szülőkön van és nem rajtuk.

Nem azt mondom, hogy egy sokáig otthon élő nem lenne képes alkalmazkodni és mint mondtam, nem is lenne számomra kizáró ok, amennyiben normális indoka van rá. (gyűjt, tanul, betegek a szülei, stb)

De azt is valljuk be, hogy azért az sem ritka, hogy valaki otthon van 30 éves koráig, vagy tovább akár és ennek ellenére sem tud felmutatni kb semmire megtakarítást, mert kell minden hónapban az új ruha, kell a tippmix, kell a hetente többször iszogatás a haverokkal, kell a cigi, stb-stb és sorolhatnám. Na, az ilyen viszont kizáró ok, mert nem elég, hogy nem önálló, még a jövőre sem gondol.