Érdemes nekünk férfiaknak energiát pazarolni az ismerkedésre?

Attól függ, ha az ember csúnya (olyan értelemben, hogy "így jött a gyárból"), nem tud, vagy szeret emberek között lenni, nem tud velük rendesen kommunikálni, megértetni velük magát, vagy pont, hogy ő nem érti meg őket, stb. Ilyen embernek nem érdemes. Lehet, hogy ha próbálkozna, találna valakit, akivel egy darabig jót beszélgetnek, aztán egyszer csak puff, nem elég érdekes az ember, ghost-ol, és kész. Ez nagyon fájdalmas lehet, ha emberünk amúgy szeretne egy társat maga mellé. Ez mellé meg jön az is, hogy általában elutasítják, jobb esetben szépen, rosszabb esetben kiröhögve, kigúnyolva.Az ilyen esetek miatt kezdik feladni a párkeresést a férfiak.

Egy ponton azért megértem a nőket is, amikor hallom, hogy még csak társkeresőn sincs fent, és facebookon is ráírnak napi 2-3-5 vagy akár több pasi is. Társkeresőn meg aztán, napi 100+ üzenet, egyik pasi jobb mint

a másik, van választék, persze, hogy mire mennek, ha értem is sorban állnának a nők, én is válogatnék, és mivel rengetegen vannak, megértem, hogy nem szán rá 2-5 nap beszélgetés, vagy még egy randit is esetleg, hogy kiderüljön, ki az igazi, marad a külső, ami alapján meg lehet ítélni.

Sz@r ez a rendszer így

Aki ezt így kezdi, hogy pazarolni, annak nem. :D

Normális, épeszű ember tisztában van vele, hogy jó pár kihívások/kudarc van az életben, amin túl kell esni, levonni belőle a konklúziót, aztán idővel lesz siker is. Az ismerkedés sose legyen kényszer, hanem szeretnél több lenni, mintha egyedül lennél. Ettől még fontos a kiegyensúlyozott személyiség, ami itt látom nincs meg.

"Szóval olyan nőt keress, akivel úgy érzed, te magad is teljesen őszinte tudsz lenni, másképpen nincs értelme."

Én találtam egy ilyen nőt. Akinek 100%-ban megnyíltam, őszinte voltam vele, pozitív és negatív dolgokban egyaránt. Olyan dolgokat is megoszottam vele, amiket soha nem gondoltam volna, hogy valaha valakivel képes lennék...

Mégis átvert, megcsalt, kidobott, mint egy megunt rongyot és persze minden miatt én voltam a hibás én lettem a "szar alak".

Én azóta is "szenvedek", rohadt nehéz volt feldolgozni, talán még a mai napig nem sikerült 100%-ban. Ő pedig boldog, azóta is jól elvan, van új kapcsolata a "tökéletes" kanjával...

Szerintem ez rohadtul igazságtalan. Nem azt mondom, hogy én vagyok a legjobb pasi a világon, közel sem, de szerintem marhára nem ezt érdemeltem volna.

Ezért is mondom, hogy nem érdemes ezzel foglalkozni, csak csalódás lehet a vége. Az exemnek is konkrétan semmit sem jelentettek az együtt töltött évek, nem telt neki semmi időbe továbblépni rajtam.

És ugyanezt tapasztatlam a baráti, ismerősi körökben is. Szinte mindenki így járt, ki hosszabb, ki rövidebb kapcsolat után...