Léteznek még olyan nők, akik eltekintenek attól, ha egy 30 év feletti férfi a szüleivel él?

Az se mindegy, hogy panelba költöztél vissza a kis szobába, vagy a szüleid házában külön emeleted vagy lakrészed van akár.

Az se mindegy, hogy ismerkedéskor mit mondasz meddig fog ez az állapot még fennállni akár úgy általában, akár ha párod lenne.

Az se mindegy sokat keresel-e és abból sokat teszel el az otthon élésnek köszönhetően, mert gyűjtesz valamire (főleg saját ingatlan), vagy pedig ugyanúgy elvered a pénzed és nincs megtakarításod, csak nem albérletre megy el a pénz.

Az se mindegy korábban éltél-e már külön, illetve tudsz-e magadról gondoskodni, vagy ha elköltöznél egy lusta disznó lennél, aki nem tud és nincs igénye takarítani, főzni, mert hozzá van szokva hogy más csinálta ezeket helyette.

Én csak azért élek a szülőkkel, hogy ne legyek egyedül. Semmi értelmét nem látom egyedül elköltözni.

Szarul keresek, de azért magamat fen ntudnám tartani, így viszont, hogy otthon vagyok a 80%-át a fizumnak félre tudom tenni. Ha lenne egy lány akivel komolyabban alkulnának a dolgok, nem lenne akadálya, hogy összeköltözzünk, de annak akkor sme látom értelmét, hogy teljesen egyedül külön menjek.

Így legalább tudok valakikkel beszélgetni, le tudunk ülni közösen kajálni, tudok segíteni nekik ha kell stb.

Egyetértek azokkal, akik szerint normális lehet az, ha az ember a szüleivel él. Akárhány évesen. Mert miért ne? Ha jól kijönnek, ha elég nagy a ház, ha anyagilag, bármi miatt (betegápolás, magány, akármi) ez a jobb megoldás.

Ez nem jelenti azt, hogy ha valakivel összejönnek, akkor ne lehetnének közös terveik, ami esetleg majd a lakhatást is érinti. Nem mindegy hogy hol él? Miért jobb ha egyedül, ha haverokkal?