Más férfi is észrevette a férfiszervezet korai önpusztító mechanizmusát a társkeresési sikertelenség esetén?

Észrevettem, de ez előtte is megvolt nálam.

Önpusztító életmód -> barátnő -> kevésbé önpusztító életmód -> szakítás -> önpusztítás ismét.

Valahogy így néz ki nálam.

A leépülést hogyan érted? Én nem vettem észre különösebben, hogy leépülnék.

Nem híztam el, nem lettem kórosan sovány, egészséges vagyok. Egyedül a hajam ment el, de ez inkább hormonális gond, családi örökség...

A fogaim sem a legjobbak, de ez szintén rossz genetika és azért annyira nem vészes a dolog.

Sok haverom egyébként hasonlóan van, páran rácsúsztak bizonyos drogokra van aki iszik, de brutálisan stb.

Mondjuk szerintem alapvetően nem a társkeresésben való sikertelenség, hanem úgy általánosságban sikertelenség és a kilátástalanság vezet ide.

A folyamatos munkahelyi stressz, a megalázó fizetések, a szarfejű ügyfelek, a túlórázás, a családi problémák emellett a magánéletben való sikertelenség, a vírushelyzet, a bezártság stb.

Szóval sok dolog összeadódik és lehet, hogy a társkeresés sikertelensége is csak ezeknek a tünete, de lehet fordítva is.

Én érzem magamon ezeket a dolgokat, és egyértelműen látom, hogy a nőkkel való sikertelenségre vezethető vissza.

Nem alszom mélyen, reggel olyan, mintha alig aludtam volna valamit. Többnyire egész nap fáradt vagyok. Sokszor nehezen tudok koncentrálni. Egyre nagyobb a kísértés az alkoholra és amr sokszor gondoltam arra, hogy a dohányzást is be kéne vezetni. Ezzel szemben a sporthoz soha nincs erőm, ha időnként rá is veszem magam, úgy kell erőszakot tenni magamon, hogy nekilássak. Szívem szerint csak aludnék.

Érdekes, kisebb koromban még nem volt ilyen. De ahogy teltek az évek, és ugye nem jött össze semmi jó, úgy jöttek elő egyre jobban ezek a tünetek.

Pocsék dolog ha az ember egy értéktelen, tehetetlen vesztesnek érzi magát...