Változhat még ez a dolog,vagy mi rontottuk el valamit a fiúnk nevelésében?

Üdv mindenkinek. Sajnos egy nem mindennapi problémát szeretnék elétek tárni. A 28 éves fiam már körülbelül 7 éve egyedülálló és egyedül él. Van munkája,nem szenved hiányt semmiben.Szépen halad mindenben,amit eddig eltervezett. Viszont a korabeli lányokkal nem foglalkozik.Ami azt illeti,elég dehonesztáló véleménye van róluk(aranyásók,felszínesek.Filléres nők,milliós igényekkel,de hozzáteszi,hogy tisztelet a kevés kivételnek.Amióta egyedülálló,azóta mindig ilyen 38-40-45 éves nőkkel vannak kalandjai,mert számára az a korosztály a legvonzóbb,ami igazán lázba tudja hozni.Ezt a kollégájától tudom,akivel mindent megoszt,csak nem értem,hisz az anyjával mindig is jó kapcsolata volt gyerekkorában. Unokám nem lesz,de azért még reménykedem. Ezt onnan tudom,hogy Ő már többször is kijelentette,hogy nem szeretne gyereket.Illetve azt is hozzátette,hogy ő a gyerekről már rég lekésett,mert szerinte legkésőbb 22 éves korig a legoptimálisabb gyermeket vállalni.Az apja akart lenni a gyermeknek,nem a nagyapja,hogy 30 év fölött legyen gyereke.Nem akarja a hétvégi,tejelő apuka szerepét betölteni és az ő gyermeke ne nőjön fel csonka családban.Találkozott már valaki hasonló esettel? Változhat ez nála,vagy fogadjam el olyannak amilyen?