Voltál már úgy, hogy van egy halom pénzed, ami egyre csak növekszik az covid miatti világkarantán miatt, de már egyre inkább az öngyilkosságon gondolkodsz, mert nagyon magányos vagy?

Látom, elég félreérthető voltam.

A tengerparti helyet végcélként említettem, ahol leélem az életemet idősebb koromban.

Ezt megtehetném már most is. Csak nincs kivel, egyedül meg az igazi.

Barátaim nincsenek, csak haverjaim. Olyan, aki őszintén megértene, maximum az interneten, élőben a környezetemben csak olyan emberek, akikkel lehet ezt-azt csinálni, de felszínes az egész. Meg mióta van ez a karantén, egyre kevésbé akar bárki kimozdulni.

A családom igazából semmilyen szerepet nem tölt be az életemben. Egész életükben élősködők voltak. Ha tudnák, hogy pénzem van, csak le akarnának húzni.

10-es: Nem puccos nyaralásra vágyom, hanem életvitelszerű költözésre, ami amúgy sem egyszerű ezekre a helyekre most meg főleg nem. Messzire kerülném a kijelölt turistaútvonalakat.

De neked is mondom, nem ez volt a kérdésem lényege, hanem a párkapcsolat.

A pénzes dolgot és a végcélt csak azért hoztam fel, hogy ne a találgatás legyen, hogy biztos csóró vagyok.

Hanem, hogy érthető legyen, hogy hiába értem el a pénzügyi célt, ha ez semmiben sem segít hozzá egy párkapcsolathoz. Emiatt az egyik célomon túl vagyok, a másik meg elérhetetlennek tűnik, emiatt érzem úgy, hogy nincs értelme az életemnek.

De ugyanakkor ha ennyi pénzt összehoztam, akkor már nem akarok csak úgy véget vetni az életemnek, hanem élnék bele a vak világba, habzsolnám az élvezeteket pár évig, ráérek megtenni azután. Ebben érzem úgy, hogy kissé korlátoznak a határlezárások, a folyamatos rendőri jelenlét, a hetente kétszeri igazoltatások, a maszkviselési protokoll és úgy minden.