Jól érzem azt, hogy akiknek középsuliban / egyetemen nem ment a csajozás, azoknak később sem fog menni?

Nem. Én egész jóképű vagyok és 21 éves koromig szűz voltam. Rossz gyerekkorom volt, a szüleim nem mutatták ki soha a szeretetüket sem, ezek miatt nem is volt önbizalmam. Tizenévesen és egyetem elején is rengeteg lehetőséget baltáztam el, pedig tetszettem csinos lányoknak az évek alatt.

Na a lényeg, hogy aztán huszonéves korom elején-közepén összeszedtem magam szociálisan, kommunikációban, megjelenésben, öltözködésben, lelkileg, stb. Kellett kb 5 év "gyógyulás", mire úgy ment már az ismerkedés természetesen, mintha nekem is egészséges gyerekkorom lett volna, de végül sikerült olyan 25-26 éves koromra behozni a lemaradást. Nyilván nem csak az ismerkedéssel voltak gondjaim, hanem általában is befelé forduló voltam, nem voltam barátkozós (de egy szűk baráti köröm mindig volt, sosem voltam forever alone), stb.

Jól érzed. Hiszen ez a legjobb időszak, lehetőség arra, hogy az ember könnyedén ismerkedjen, csajozzon.

Középiskolában össze van zárva az illető egy csomó másik azonos korú emberrel, szinte gyerekjáték az ismerkedés.

Egyetemen már nincs az a nagy összezártság, de legalább a korosztályának tagjai veszik körül szintén az embert.

Utána? Már csak szívás.

Akinek "könnyű" terepen nem megy annak a nehezebb fokozaton sem fog menni.

Nekem kimaradt közpsuliban és egyetemen ez a dolog. Ennek ellenére lett csajom, de ez nem rajtam múlott.

Most már 2 éve egyedül vagyok és ez nem fog megváltozni.

Nem nézek ki jól, nem vagyok pénzes, se jó szövegem nincs, nem vagyok menő, feltűnősködő, nagymenő, alfa, vagy legalábbis ezt megjátszó valaki.